Hogyan pihenünk? Mivel töltjük a szabadidőnket? Van-e elég lehetőségünk a feltöltődésre? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket firtatott a világ eddigi legnagyobb, pihenésről szóló felmérése.

A 2015 őszén közzétett online kérdőívet 18.000 fő töltötte ki a világ számos pontjáról. A 134 különböző országból érkező válaszokat a szakértők a napokban kezdték el kielemezni. A nemzetközi kutatásban a BBC Radio4 is részt vesz, ők közölték legelőször a felmérés első eredményeit. Ezek szerint a válaszadók 68,4%-a szeretné, ha több időt tudna pihenésre fordítani a mindennapjaiban. Egyharmaduk nyilatkozta, hogy szerinte az átlagosnál több igénye van pihenésre, és mindössze 10% azt, hogy az átlagnál kevesebbre. 

Egy kérdésben azt tudakolták, hogy az elmúlt napon mennyi időt tudott pihenésre fordítani a kérdőívet kitöltő személy, a beérkezett válaszok átlaga három óra hat perc. Te pihentél ennyit tegnap?

Persze, kinek mi a pihenés. Míg valaki pusztán csendben szeretne létezni pár percig, másnak egy régi baráttal való véletlen összefutás is feltöltődésnek számít. 

A készülő tanulmány kétségkívül egyik legérdekesebb pontja pont ez: hogyan pihenünk? A felmérésben résztvevőknek három dolgot kellett felsorolniuk erre a kérdésre. A kapott eredmények alapján a BBC Radio4 összeállította a legkedveltebb tevékenységek listáját. Ami figyelemfelkeltő az alábbi listában az az, hogy ezen elfoglaltságok nagy részéhez egyedüllétre van szükség. Vagyis egy olyan kép rajzolódik ki ez által előttünk, hogy igazán hatékonyan pihenni csak egyedül, társaság nélkül tudunk. Valóban így van ez?

Az egyedüllétben rejtőző potenciál titka vélhetőleg abban van, hogy mikor nem kell másokra figyelnünk, könnyebben tudunk magunkkal foglalkozni. A válaszadók átlagosan szabadidejük harminc százalékában folytatnak magukban diskurzusokat, amiből arra következtethetünk, hogy mikor a környezetünket kikapcsoljuk, akkor ugyanígy teszünk saját magunkkal is.

Azonban téves az az elgondolás, miszerint mikor egyedül vagyunk és éppen semmit sem csinálunk, az agyunk kikapcsol. Korábban a neurológusok is azt gondolták, hogy ilyen helyzetekben az agyunk kevésbé aktív, mint mikor egy feladatra kell koncentrálnunk. A huszadik században viszont az agyi szkennerek elterjedésének köszönhetően kimutatták, hogy az agyunk sokkal elfoglaltabb, amikor nem köt le bennünket egy konkrét feladat megoldása. 

No, de most már lássuk a tíz legnépszerűbb pihenési módot! 

1. Olvasás

Számomra nem meglepő módon az olvasás végzett az első helyen, a válaszadók közel hatvan százaléka nyilatkozott úgy, hogy olvasás közben tud igazán kikapcsolódni és feltöltődni. 

Kép: Sarah Andersen

2. Természetben lenni

Hátrahagyni az embereket, az épületeket, a betont, a szmogot, a tömeget, és irány ki az erdőbe, hegyekbe! Érdekes, hogy valamivel több nő említette meg ezt a pihenési módot, mint férfi.

3. Egyedül lenni

A harmadik legnépszerűbb válasz nem is egy tevékenység vagy elfoglaltság, hanem csak ennyi: egyedül lenni. Többnyire nők és harminc év alattiak válaszolták ezt a pihenési módot, a kutatók szerint még extravertált emberek is. 

4. Zenehallgatás

Ezt a választ a férfiak írták többen, valamint főleg a fiatalabbak. 

5. Semmit sem csinálni

A felmérést készítők szerint nagyon érdekes, ahogyan ez a pont alakult. A 31-45 éves korosztály kivételével minden más életkorban érkezett ilyen válasz. Sokan nyilatkoztak úgy, hogy nagyon nehéznek találják a semmittevést, illetve a válaszadók kilenc százaléka érzi magát rendkívül stresszesek, sőt bűnösnek pihenés után.

6. Gyaloglás

Némelyeknek ez minden, csak nem pihentető, mégis sokan választották a gyaloglást mint hatékony pihenési módot. Többen azt a választ adták, hogy a testedzés kitisztítja a fejüket, a felmérésben résztvevők nyolc százaléka számára a futás az egyik legpihentetőbb tevékenység.

7. Egy kád fürdő vagy egy hosszú tusolás

Az életkor előrehaladtával ez a pihenési forma veszít a népszerőségéből. A 18-30 éves korosztályban kétszer annyian szavaztak egy jó kis kádfürdőre, mint a 60 év felettiek.

8. Álmodozás

Hosszú ideje megosztja a pszichológusokat a kérdés, hogy a töprengés és ábrándozás vajon hasznos-e számunkra. A depresszióval küzdő embereknél gyakori, hogy szüntelenül a negatív gondolataik körül forog az agyuk, ám egyre népszerűbb az a felfogás is, miszerint az agyunk alapvetően annyira hajlamos az elkalandozásra, hogy ez bizonyára előnyünkre válik. 

9. TV nézés

Több nő és több fiatalabb ember választotta a TV nézést, de minden korosztályban megelőzi a készülék előtti ücsörgést az olvasás. 

10. Meditáció és mindfulness, vagyis éber figyelem

A manapság trendinek számító és szintén egyedüllétet igénylő szellemi tevékenység megelőzte a sorban a kertészkedést és a művészeti elfoglaltságokat is. 

A felmérésből hamarosan átfogó tanulmány készül. 

Faliújság a Facebookon! 

Forrás: 

http://www.bbc.com/news/magazine-37444982

http://www.bbc.co.uk/programmes/articles/5GF8npkXxpp4z0KBqGx2pl7/the-ten-most-restful-activities

http://hubbubresearch.org/rest-test-sample/

Hollandia után már Londonban is egyre terjed az úszó otthonok kultúrája. Évről évre több lakóhajó jelenik meg a metropolisz csatornáin. Van, aki divatból, van, aki a szabadságérzettől vezérelve, és van, aki az ingatlanok magas bérleti díja miatt költözött a ringatózó vízre.

Katherine Fawssett fotográfus nyakába vette gépét és felkutatta a Temze habjain élő hajólakókat. A kalandjai során készült fényképsorozatból kiállítás nyílt a folyó életét bemutató fesztivál keretein belül.

Anne Lydiat: 2002-ben költöztem egy kimustrált bárkára. Ez a rész, ahol most vagyunk, szolgált régen raktérként. Korábban a terhet hordozta, most engem. Itt alakítottam ki a stúdiómat, itt dolgozok a fényképeimen, videóimon.

Rachel and Joeske van Walsum: 2011-ben vettük ezt a hajót, akkor, amikor nyolc hónapos utazásunkból térünk haza Isztambulból Európa vizein. A fiunk akkor még csak alig múlt két éves, és azóta is a Longfellow-n élünk. Olyan, mintha még mindig azon a kiránduláson lennénk - egy soha véget nem érő románc... no, meg persze rengeteg munka. 

Mike and Mel Skjott: A mi kis vízi kalandunk 2013-ban kezdődött, amikor a lányunk iskolába kezdett járni. A gondolat azonban már korábban is nagyon foglalkoztatott bennünket, egészen kicsi korától kezdve. A család és a barátok azt gondolták, teljesen megőrültünk, mostanra viszont már ők is nagyon szeretnek nálunk lenni. Ők is érzik, olyan ez, mintha folyton nyaralnánk. Amit nagyon szeretünk a vízi életben, az a csend, a madárdal és a gyér forgalom. Nincs is jobb, mint a folyton váltakozó kilátás és a nyugalom. Már nem is tudnánk elképzelni az életünket szilárd talajon.

A Zatorski család: Egy teljesen működőképes vitorláson élni egyenlő a függetlenséggel: csak egy kötéldobásnyira vagyunk a teljes szabadságtól. Nem csak három gyermekünk otthona ez a hajó, hanem a kiteljesedésünk helyszíne is, itt alkotunk, zenélünk, játszunk. 

Hilary and Scott Pereira: Mi gondozzuk ezt a százéves csónakot. Egész nap teszünk veszünk, szépítjük, rendben tartjuk. Nap végén aztán jólesik egy csésze tea és egy kis beszélgetés. 

Martin Ford: Íme, ő itt Mooi Maisga az én otthonom és vitrolás dereglyém. Mikor a nap beáramlik az ablakokon, megtévesztően nagynak tűnik, pedig elég szűk a hely. Így viszont kimondottan otthonos. A hajlított fa mennyezet meghitt hangulatot kelt, különösen télen, mikor a kályhában pattog a tűz. Annak ellenére, hogy éppen London kellős közepén vagyunk, teljesen olyan, mintha egy vidéki házikóban élnék. 

Owen Houlston: Ezen a hajón élni olyan, mintha folyamatosan kempingeznék. Tudod, az az érzés, amikor reggel felkelsz, kinyitod a sátrad cipzárját és azt érzed, hogy az egész világ a lábaid előtt hever. 

Brian and Brigid: 60 éve vagyunk együtt, ebből 34 évet ezen a hajón töltöttünk. Nem volt különösebb célunk, csak ki akartunk szabadulni Londonból. Nem is sejtettük volna, hogy az elkövetkező 34 évünket a Temzén töltjük majd. 

Simon Woodroffe: A barátnőm és én akkor vagyunk a hajón, amikor épp nem utazunk. A lányom és a férje a mellettünk lévő lakóhajón él. Sokszor csak ülünk és figyeljük, hogy folyik tova a Temze. A városhoz tartozunk, mégis a természetben vagyunk. A barátaink szerint klassz lehet itt nyáron, de az igazat megvallva télen is nagyon hangulatos és otthonos.

Frankie Pullen és fia, Arthur: Öt éve élünk ezen az elegáns, öreg bárkán. A kilátás lenyűgöző, nekünk mégis az itt kialakult összetartó lakóközösség tetszik nagyon. 

Anne Bowman and Teague Stubbington: Mióta a kisfiunk, Harper megszületett, kicsit szűkösebben vagyunk. Teague nagyon szereti az állatokat, fontos számára, hogy ők is jól érezzék köztünk magunkat, így aztán nagy kreativitásra van szükség a jó helykihasználáshoz. 

David and Charlotte: Az esti mese a mindennapi rutinunk része. Közben a hattyúk odakint bekuckóznak a fészkükre, a munkára induló hajók meg mellettünk haladnak el a folyón. A lányunk, Charlotte első hónapjaiban a plafonról lelógó bölcsőben aludt, nagyon jól elringatta a hajó mozgása. 

Clive Wren: Igyekszem mindig olyan állapotban tartani a hajót, hogy bármikor útra kész legyen, így aztán legkésőbb tíz percen belül már indulhatok is. Nagy szabadságot ad ez nekem. Még csomagolni sem kell, hiszen minden jön veled együtt. Sok kalandban volt már részem és rengeteget tanultam.

Faliújság a Facebookon!

Forrás:  

https://www.theguardian.com/artanddesign/gallery/2016/sep/20/houseboats-river-thames-in-pictures-life-afloat-katherine-fawssett

http://totallythames.org/events/info/life-afloat

Bizonyos pesszimista előrejelzések szerint a fiatal nemzedék rövid idő alatt annyira elmagányosodik, hogy lassan már beszélgetniük sem lesz kivel. Ezért aztán sürgősen szükség van valamire, ami a folyamatot megállítja. Íme, itt egy lehetséges módszer!

A hetekben röppent fel a hír egy Los Angeles-i férfiról, aki némi fizetség ellenében társul adja magát bárkinek, aki beszélgetésre, emberi szóra vágyik. Igen, pont úgy, ahogy most elképzeljük. Fizetünk 7 dollárt, és Chuck McCarthy máris sétál velünk egy mérföldet. A férfi üzlete annyira beindult, hogy már 5 séta-asszisztenst kell alkalmaznia, mert nem győzi a megrendeléseket. McCarthy véleménye szerint sikerének titka az, hogy inkább "csak" (meg)hallgatja az embereket, mintsem beszél hozzájuk. 

Hét dollár egy mérföld; Chuck McCarthy

Egy korábbi interjú szerint a fizetős séta ötlete pár hónapja pattant ki az akkor éppen munkanélküli színész fejéből - először persze csak viccnek szánta, később kiderült, nem gondolt túl nagyot. 

Minél többet gondolkoztam a dolgon, annál kevésbé tűnt elvetemült ötletnek - nyilatkozta McCarthy a The Guardian újságírójának, miközben meghúz egy vizes flaskát. A folyadékbevitel nagyon fontos újabban - teszi hozzá mosolyogva.

A saját kezűleg dekorált pólója szerint Ember sétáltató McCarthy saját magát használja reklámfelületnek, az utóbbi hetekben már visszatérő kliensei is voltak, és pont ez az, ami beindít egy bizniszt.

A minimális marketingköltséggel operáló üzlet a Facebook oldalán és villanyoszlopokra kihelyezett szórólapokkal hívja fel magára a figyelmet:

• Esténként félsz sétálni a sötétben?
• Vagy csak nem szeretsz egyedül sétálni?
• Nem akarod, hogy az emberek lássák, hogy egyedül vagy és nincs társaságod?

Ezek a kérdések állnak a szóróanyagokon, de a vállalkozás üzenete nem áll meg ennél a pontnál: Nem szeretsz séta közben zenét hallgatni, de félsz egyedül maradni a gondolataiddal? Riaszt a jövő bizonytalansága, vagy pedig a saját jelentéktelenséged a nagy, hatalmas univerzumban?

Kép

A beszélgetések ritkán gyónásszerűek, de McCarthy értékeli, ha a kliensei megbíznak benne. Többnyire csak csevegnek, hétköznapi dolgokról, időjárásról, a közlekedési morálról. A halk szavú, ámde nagyon szőrős férfi szerint sokkal pozitívabb hatása van, ha a mindennapi bosszúságainkat nem a Twitteren vagy más közösségi média felületen osztjuk meg, hanem egy igazi, élő emberrel. 

A főként fiatalokat megcélzó magánybiznisz egyre terjed, már öleléseket és vacsorapartnereket is vásárolhatunk magunknak, nem is beszélve a Rent-A-Friend-ről. Egyes tanulmányok szerint ugyanis ez a korosztály sokkal inkább küszködik nehézséggel a szociális kapcsolatok terén, mint az idősebbek. Ahhoz azonban, hogy a most 18-34 éves generáció idősebb korában már ne a társadalomtól elszigetelt, magányos életet éljen, most kell valamit tenni. 

Kép

A The Guardian újságírója szerint egy évtizeden belül már nagyon is népszerű lesz az az elképzelés, hogy pszichoterápia helyett kapcsolatokért fizessünk. A "társaságpiac" sokunk számára bizarrnak tűnhet, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy aki annyira magányos, hogy nincs senkije, akivel sétálhatna, vajon honnan merít bátorságot, hogy egy vadidegen embernek fizessen emiatt. Vajon a like-októl és megosztásoktól hemzsegő közösségi média nem is annyira közösségi, mint amennyire annak tűnik? Vajon a Facebookon és Instagramon meg Twitteren lógó fiatalok a több száz ismerősükkel valóban egyre magányosabbak? És mi lehet ennek az elszigetelődésnek a kiváltó oka?

https://www.theguardian.com/commentisfree/2016/sep/20/loneliness-next-great-moneyspinner

https://www.theguardian.com/us-news/2016/sep/14/los-angeles-people-walker-chuck-mccarthy

Mint minden évben, 2016-ban is megrendezésre került Az év legjobb fotográfusa címért induló verseny csillagászat témakörben is. A különböző kategóriákba érkezett pályaművek lenyűgöző világot tárnak elénk.

Idén egy honfitársunk sikerének is örülhetünk, Soponyai György az Északi fény kategóriában nyerte el az első díjat. A zsűri véleménye szerint Soponyai munkája kitűnt a többi pályázó beadott fényképei közül, mégpedig amiatt, hogy míg a társai az északi fény mély tónusait ragadták meg, különösen a zöldeket, addig Soponyai pályaműve a finom színeivel egészen egyedi módon mutatja meg az északi fény szépségét. A fénykép Norvégiában, Svalbard-ban készült teljes napfogyatkozás idején.

A kínai Yu Jun nem csak a Napunk kategória, hanem az egész verseny kiemelt győztese lett szintén egy napfogyatkozáshoz kapcsolódó képével. Jun munkáján a Nap körül megjelenő Baily-gyöngyfüzér kialakulása látható. A kép teljes napfogyatkozás idején készült Indonéziában - többszörös expozíció technikával.

A második helyezett a Napunk kategóriában, Catalin Beldea és Alson Wong alkotása, szintén szerkesztett munka, mely 12 egymásra helyezett kép segítségével tárja elénk a Nap szépségét.

A korábban már említett Északi fény kategóriában Soponyai mögött második helyen szintén egy szokatlannak tűnő fénykép nyert, hiszen Kolbein Svensson fekete-fehérben örökítette meg az aurora borealist.

További díjazottak:

Holdunk kategória - Jordi Delpeix Borrell

Emberek és az űr kategória - Wing Ka Ho

 Dani Caxete

Bolygók, üstökösök, kisbolygók kategória - Damian Peach

Égbolt kategória - Ainsley Bennett

Csillagok és csillagköd kategória - Pavel Pech

Forrás: 

http://mashable.com/2016/09/15/astronomy-photography-competition-winners-2016/#4jt8wxxSciqO

http://www.bbc.com/news/in-pictures-37337537

És vele együtt vagy hetven személyes fényképet

79467 - ez a szám volt a karjára tetoválva, mikor 1944. júliusában egy auschwitzi gázkamrában kivégezték.  A hivatalos jelentés ellenben arról szólt, hogy súlyos bélbántalmak szövődményeibe halt bele. Pedig életeket mentett meg.

Jane Haining 1932-ben érkezett Magyarországra Skóciából, és Budapesten kezdett missziós szolgálatba a skót episzkopális egyház által fenntartott főként zsidó és keresztény leányok számára létrehozott iskolában. A misszió keretein belül 400 gyermek kapott folyamatos ellátást, többen közülük árvák voltak. 

1939-ben, amikor kitört a II. világháború, Haining éppen szabadságát töltötte Cornwallban, de a hírek hallatára azonnal visszautazott Budapestre az árváihoz és kötelességeihez. Mikor a náci csapatok elérték Magyarország határait, a misszió skót vezetése sürgetően hazahívta embereit. Így tettek 1944. májusában is, amikor már Budapestre tört a veszély. Haining is többször kapott figyelmeztető levelet, ám ő mindegyre azt hangoztatta, hogy nem hagyja magára a rábízott lányokat.

Ha ezeknek a gyerekeknek szükségük van rám a napsütéses napokon, mennyivel inkább a sötétebb órákban?

Heteken belül - egy feljelentés után - letartóztatták a Gestapo emberei. Az ellene szóló vádak rendkívül komolyak voltak: zsidók között dolgozott, sírt, mikor látta, hogy a lányai az előírt sárga csillagot viselik, a BBC rádió híradásait hallgatta, elbocsátotta a házvezetőnőjét, túl sok brit látogatója volt, aktívan politizált, brit hadifoglyokat látogatott és csomagokat is vitt nekik.

A németek mindössze tizenöt percet hagytak neki a holmijai összeszedésére, azután lányai többségével együtt Lengyelországba, Auschwitz-Birkenauba szállították. Alig két hónappal ezután, 47 évesen itt vesztette életét.

A napokban megtalált végrendelet Edinburgh-ban került elő és mostantól a Skót Nemzeti Könyvtár tulajdonát képezi. A Haining személyes iratait és fényképeit tartalmazó doboz számos dokumentumot tartalmaz a misszionárius embermentő munkájáról, valamint több fényképet a misszió balatoni nyaralásairól. 

A kézzel írott végrendeletből kiderül, hogy Haining tisztában volt helyzete súlyosságával, ennek ellenére sem mondott le a rábízott életek mentéséről. Ironikus módon az is kiderült, hogy bízott abban, hogy halála után legalább tisztességgel eltemetik. 

Haininget a skót Oscar Schindlerként is emlegetik, neve Schindler neve mellé van felvésve az izraeli Yad Vashemben. Haining az egyetlen nem zsidó származású skót, aki a Világ Igaza kitüntetést kapta meg. 

A videóban több "lánya" is megszólal

Kép

 Ez a poszt nem kommentelhető!

Forrás és képek:

https://www.theguardian.com/uk-news/2016/sep/14/jane-haining-scotland-will-auschwitz-jewish-girls-holocaust-nazis-budapest

http://www.thenational.scot/news/the-scottish-schindler-ww2-missionary-jane-hainings-will-and-photographs-uncovered-in-church-archive.22350

Egyre elterjedtebbek manapság az ún. nyitott irodák, ahol egy légtérben kap helyet egyszerre több munkatárs is. A dolog mögötti koncepció része az az elgondolás, miszerint az egymáshoz közel elhelyezkedő dolgozók között sokkal könnyebb a kommunikáció, az azonnali interakciók kedvezően befolyásolják a munkatársak és így a cég hatékonyságát, nem utolsó sorban pedig az egyterű irodák bérlése, de akár vásárlása is költséghatékonyabbnak bizonyul a cég vezetése számára, mintha szeparált irodahelyiségekkel rendelkező ingatlannal lenne dolguk. 

Open Office - játszótér felnőtteknek?

A főként a nyugati kultúrában nagy népszerűségnek örvendő nyitott irodák a kilencvenes években jöttek igazán divatba. A Google budapesti irodája pl. egész kis birodalommá nőtte ki magát, színek, kreativitás, új lendület, ezek jellemzik a keresőóriás tavaly megnyílt fővárosi ingatlanát. Persze nem minden nyitott iroda ennyire színvonalas hazánkban. 

A Google 2015-ben megnyílt budapesti irodája Képek

A nyitott irodákra jellemző, hogy sokszor még térelválasztókat sem alkalmaznak a személyes munkaterek kijelölésére, mindenki egy asztalnál ül és dolgozik. Vajon ilyen körülmények között valóban hatékonyabb a munkavégzés?

Nem mind arany

Egy most napvilágot látott tanulmány szerint nem feltétlen valósulnak meg az open office ideológiájához csatolt remények. Az 1000 ausztrál munkavállaló körében elvégzett kutatás eredményei azt mutatják, hogy a nyitott irodai körülmények között dolgozók között inkább jellemző a bizalmatlanság, az együttműködés és a vezetők támogatásának hiánya, még a korábban kialakult munkatársi barátságok is veszélybe kerültek. Jellemzően több együttműködést véltek felfedezni a kutatók a személyes térrel rendelkező munkatársak között. A tanulmány készítői azt javasolják, hogy ha lehet, mindenki számára jusson külön irodahelyiség, maximum 2-3 személy osztozzon egy légtéren. 

Nyilvánvalóan nem mindenki olyan szerencsés, hogy saját irodája legyen. Azok számára, akik zsúfoltabban kénytelenek dolgozni, azt javasolják, hogy zöld növényekkel, esetleg könyvespolccal válasszanak le maguknak személyes munkateret, a folyamatosan duruzsoló zaj ellen pedig használjanak fejhallgatót. Időnként pedig iktassanak be szüneteket, amikor elvonulnak az iroda egy csendesebb zugába, hogy függetlenítsék magukat a munkatársak felől érkező ingerektől.

Kép

Home Office - mennyország introvertáltaknak

Az emberek nem egyformák. Hogy csak egy példát említsünk, a környezet felé való nyitottságuk alapján intovertáltaknak, azaz befelé fordulóknak, illetve extravertáltaknak, vagyis kifelé fordulóknak nevezhetjük őket. Egy, a környezete és a társadalom felé nyitott személyiség minden bizonnyal azonmód elszegődne a fent mutatott budapesti Google irodába, míg egy befelé forduló ember számára már a képek nézegetése is némi gyomorgörccsel jár. Az introvertált személyiségek számára legmegfelelőbb az önálló munkavégzés, szívesebben dolgoznak magukban, mint nagyobb csoportban. Előnyben részesítik az írott kommunikációt, mint akár a telefonon történő egyeztetéseket, és az otthoni környezet monotonitása hosszú távon sem korlátozza hatékonyságukat. Nyitott irodában pedig még a legdörzsöltebb introvertáltnak is óriási energiába kerül, hogy felszínen maradjon.  

Lógalába

Az otthoni munkavégzéssel kapcsolatban azonban ma már számos előítélet él, különösen, ha az ember szellemi munkát végez. Ha nem látjuk, hogy mi történik a falak mögött, hajlamosak vagyunk (?) azt gondolni, hogy aki otthonról dolgozik, az csak lazsál egész nap. Holott, sokkal több szervezést és odafigyelést igényel az otthoni munka koordinálása és elvégzése, hiszen könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy elúszunk az időbeosztásunkkal, kifolyik a kezünk közül a munka, vagy a házimunkát csináljuk ahelyett, amiért a fizetésünket kapjuk. Azon kaphatjuk magunkat, hogy nincs munkaidőnk, és úgy érezhetjük, soha nincs vége a munkának. Otthonról dolgozni tehát nem könnyű, viszont kétségkívül megvannak a maga előnyei. 

Kép

Faliújság a Facebookon

Forrás: 

https://www.theguardian.com/money/2016/sep/13/clash-of-the-coworkers-how-open-plan-offices-make-us-more-antisocial

https://www.researchgate.net/publication/307634031_Distractions_and_workplace_angst_Are_shared_workspaces_all_they%27re_cracked_up_to_be