A Télapóban való hit befolyásolhatja a szülő-gyerek kapcsolatot - állítja egy friss ausztrál tanulmány. Még pedig nem jó irányba - mielőtt esetleg valaki reménykedni kezdene az ellenkezőjében. 

Kép

A kutatást végző pszichológusok véleménye szerint a hosszas, évek óta tartó hazudozás alááshatja a gyermek szülőkbe vetett bizalmát, valamint hatalmas csalódásnak teszi ki az álmodozó kiskorút. Abban a pillanatban, amikor rájön pl. óvodástársaktól, nagyobb testvérektől hallott információ vagy később a józan esze alapján a turpisságra, megrendülhet a feltétlen hit, amit addig a szülei felé érzett.

Kathy McKay klinikai pszichológus szerint a Télapó-mítosz egy olyan komplikált és régóta húzódó hazugság szülők és gyermekek között, hogy ha a köztük lévő kapcsolat már eleve instabil, a nagyszakállúba vetett hit szertefoszlása lehet az utolsó csepp a pohárban, akár a kapcsolat végét is jelentheti. Ha a szüleim ennyi ideje hazudnak nekem, mi mást hallgathatnak még el előlem? - kérdezheti a gyermek. 

Bizonyára az olvasó is érzékeli ennél a pontnál, hogy ez a magyarázat kissé mintha ellentmondana a hosszú évek gyakorlatának, de legalábbis tegye fel a kezét az a felnőtt, akinek emiatt romlott meg a kapcsolata gyermekkorában a szüleivel.

No, de térjünk vissza a tanulmányra. McKay szerint érdemes hosszú távon gondolkodnunk, ha a gyermekeinkről van szó, hiszen ezekben a hazugságokban sérülhet a lelkük. A pszichológusnő megemlíti, hogy van egy három éves keresztlánya, aki jelenleg hisz a Télapóban, és ő, vagyis McKay nem is szeretne szembeszállni a szülői mesékkel. Ugyanakkor kifejti, hogy amennyiben a keresztlánya később érdeklődni fog nála is a Télapó létezéséről, akkor el fogja neki mondani az igazat, hiszen fontos, hogy a gyermek tudja, közöttük mindig őszinte, nyitott kapcsolat lesz. 

Ennyit a szülői mesék tiszteletben tartásáról. Illetve gondoljunk csak vissza a tanulmány fő mondanivalójára: a szülőkbe vetett hitre. 

A tanulmány másik pszichológus szerzője, Chris Boyle, azt mondja, hogy természetesen nem fogja végig szórólapozni az igazsággal a városok utcáit, sőt, valószínűleg belemenne a hazudós játékba, ha lenne saját gyermeke. 

Ezek szerint most nincs neki. Mi több, valószínűleg nincs McKaynek sem, hiszen a keresztlányával példálózik. Ó, mindannyian emlékszünk még a gyerekvállalás előtti elveinkre, ugye? 

Boyle kifejti, hogy a Télapó fegyelmezési eszközként való használatát sem támogatja. Ennél a pontnál azonban muszáj egyetértenünk. Az ajándék ajándék, nem jutalom. Nem kell kiérdemelni, hanem a szeretetünket, jókedvünket mutatja meg. 

Kép

Az utóbbi években egyébként talán kopott is a fénye valamicskét  az eredeti mesének. A hóillatú, puha történet, mely szerint az egyetlen nagyszakállú egyetlen éjszaka leple alatt járja végig az egész világot és tölti meg az aprónép csizmáit, mintha fakulni látszódna. Mert van Télapó az óvodában, van az apa munkahelyén, van az anya munkahelyén, van a testvérek iskolájában, van az összes üzletben, van az utcákon, nem egyszer, nem kétszer, hanem akár többször is találkozik vele egy gyermek. 

A Télapó-mítosz meglehetősen összetett tehát, számos kérdést vet fel, ezekből csak néhány: Kinek szükséges a mese? A gyereknek? Vagy a szülőnek? 

Forrás: 

https://www.theguardian.com/science/2016/nov/23/belief-in-santa-could-affect-parent-child-relationships-warns-study

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Mikl%C3%B3s

https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A9lap%C3%B3

Igaz történet reményről és bátorságról. Egy megrázó balesettel indul, melynek következtében Sam Bloom, a három gyermekes családanya ugyan éppen hogy életben marad, de mellkastól lefelé lebénul és mély depresszióba zuhan. Ekkor lép az életükbe Pingvin, a fészekből kiesett szarkafióka, aki fenekestül felforgatja a család életét.

A Bloom család szívmelengető története szomorúan és megrázóan kezdődik. 2013. januárjában Sam, három fiú édesanyja 6 métert zuhan a családi nyaralás alatt a szálloda teraszáról. A korlát eltört, a nő pedig aláhullt a mélybe. Férje azonnal rohant hozzá, a gyerekek kiáltoztak, szörnyű látvány tárult a család elé. 

A látványnál már csak a diagnózisok voltak riasztóbbak. Miután Sam túl volt az életveszélyen, számos vizsgálatnak vetették alá. Az orvosok egybehangzó véleménye szerint a nő élete végéig kerekes székhez lesz kötve, mellkastól lefelé lebénult. Az addig sportos és aktív életet élő nő nem tudta feldolgozni a balesetet, a hosszú kórházi tartózkodás során egyre mélyebbre süllyedt a depresszióba. A kilátástalanság és a végtelen szomorúság nyomot hagyott Sam minden arcvonásán. 

Cameron, Sam férje és a gyerekek gyakran sírva találták a nőt, mikor látogatni érkeztek a kórházba. Nagyon vártuk már, hogy hazaengedjék - mondja a férj. Mindannyian azt reméltük, akkor majd talán reménytelibb lesz a helyzet és valahogy neki is jobb kedve lesz. 

Sajnos nem lett igazuk. Miután Sam hazaköltözhetett a kórházból, egyszerre szembetalálta magát múltja örömeivel, és a jelene borzasztó nehézségeivel és akadályaival. Azt kívántam, bárcsak meghaltam volna inkább - vallja be Sam. 

Aztán végül három hónap múlva végre egy szempillantás alatt megváltoztak a dolgok. Sam és a három fiú egy családi látogatásból tartottak hazafelé, amikor Noah, a középső gyerek egy szarkafiókára lett figyelmes az úton. A madár egy közeli fészekből eshetett ki. Felvették és hazavitték. 

Pingvinnek neveztük el, mert pont úgy nézett ki. Fehér volt, bolyhos és hatalmas lábai voltak - meséli Sam nevetve. 

Először azt hitték, el van törve a madár szárnya, de aztán kiderült, hogy csak nagyon gyenge. Felkerestek egy állatorvost, aki elmondta nekik, hogy nagy kötelezettséget vállaltak, hiszen a fiókát kétóránként etetni kell. A család azonban elhatározta, megmentik a kismadár életét.

Igazi társaság volt nekem, nagyon szerettem, ahogy körülöttem volt. Ráült a vállamra, befészkelődött az ölembe - mondja Sam. Ezentúl minden nyűgömet neki mondtam el. Végre nem éreztem bűnösnek magam amiatt, hogy folyton a bajaimról beszéltem. Cameron, a férjem már eleget hallott, Pingvinnek meséltem el mindent. 

Pingvin olykor nagyon szeszélyes volt - veszi át a szót a férj. Néha reggelente csipkedte a kezünket, máskor meg beugrott az ágyunkba, magára húzta a paplant és elaludt. Szóval elég kiszámíthatatlan volt. 

A fiúk sokat játszottak vele, ha egy kis ágat dobtak felé, a madár elkapta. Nagyon szerették - mondja Cameron.

Mivel Cameron profi fotós, nagy örömét lelte a madár bohókás pillanatainak megörökítésében. Pingvin elég sok őrült és szokatlan témát szolgáltatott - teszi hozzá a férfi, aki még egy Instagram fiókot is létrehozott a szarka képeinek. Az oldalnak rövid idő alatt több ezer követője lett. 

Pingvin szabadon kalandozhatott a házban, de a jelenlétének voltak hátrányai is. Mivel nem volt szobatiszta, a család otthona időnként elég koszos lett. Ahogy a fióka növekedett, Bloomék igyekeztek a szabadba szoktatni. A madár egy idő után már kint is éjszakázott, ám reggelente már hat órakor az ajtónál állt, és ébresztette a családot, hogy engedjék be. 

Ahogy egyre erősödött és nőtt a családtól való függetlensége, mind több időt maradt távol a csavargásai során, és egy nyáron, mikor egy éves volt, hat hétre eltűnt. A család teljesen elkeseredett. Aztán egy nap, épp Reuben, az egyik fiú 13. születésnapján a madár visszatért. Ezúttal nyolc hónapig maradt.

Egy évvel ezelőtt távozott végleg, azóta nem látták. A megmentett madár szabadságra talált, csakúgy, mint Sam, a kerekesszékhez kötött fiatal nő. 

Három éve kezdtem el kajakozni - mondja Sam, és most csatlakoztam az ausztrál para kajak csapathoz. Kikerültem a tolószékből, újra a vízben vagyok, a természetben, ami már annyira hiányzott. 

A két év alatt, míg Pingvin a családdal tartózkodott, Cameron közel 14.000 fényképet készített a madárról. A képek elég gyorsan népszerűek lettek a különböző közösségi oldalakon, ám a család küzdelméről ott egy szó sem esett. 

Most azonban az író Bradley Trevor Greive tolmácsolásában megismerheti a világ a madármentő család teljes történetét. A most megjelent könyvet Cameron gyönyörű képei teszik teljessé. 

Cameron szerint a szarka legalább annyira megmentette őket, mint ők őt. Sam nagyon mélyen volt, amikor Pingvin megérkezett hozzánk. Megváltoztatta az otthonunk hangulatát és a feleségem életét is. 

Faliújság a Facebookon

Forrás:

http://www.bbc.com/news/magazine-37519032

http://www.penguinbloom.com/

http://www.penguinthemagpie.com/

Minden fényképet Cameron Bloom készített. 

Mi a különbség a félénk és a befelé forduló gyerek között? Hogyan tud boldogulni egy introvertált gyerek a dominánsabb társai között? Mi a visszahúzódó gyerekek szuperereje?

Egy korábbi bejegyzésben már volt szó arról, milyen élethelyzetek tudják zavarba hozni a befelé forduló embereket. Említésre került a posztban Susan Cain könyve, valamint a TED-en előadott beszéde.

Azóta azonban megjelent a szerző második könyve, melynek témája az introvertált gyerekek és az ő szupererejük.

Mondunk egy esetet: irodalom óra van, és a tanár téged kér fel, hogy menj ki az osztály elé, és adj elő a Macbeth-ből egy jelenetet a saját szavaiddal... Ismered a darabot, tudod, miről van szó, irodalomból amúgy is ötös vagy, de abban a percben, ahogy a tanár száját elhagyja a fenti utasítás, téged mégis kiver a víz, azonnal vörös leszel, és bár elbotorkálsz a tábláig, megszólalni már nem tudsz. Megbénít a társaid és a tanárod figyelme, a szégyennel küzdve próbálsz levegőhöz jutni, aztán mikor végre megkönyörülnek rajtad, lehajtott fejjel visszakullogsz a padodba. 

Ha ezt olvasva buzgón bólogattál, és nagy ühümöket hümmögtél magad elé, esetleg eszedbe jutott pár saját történet, minden bizonnyal te is az emberiség introvertált részéhez tartozol. 

Kép

Susan Cain maga is befelé forduló ember, saját bevallása szerint az egész családja introvertált emberekből állt, akik közül talán még ő volt a leginkább nyitott a világ felé. 

Szemlélődő beállítottsága sok szempontból nem jelentett számára hátrányt, hiszen előbb a Princeton-on, majd később a Harvardon tanult. A kamasz- és ifjúkor azonban minden fiatalnak megrengeti az önbecsülését. Számára az a felismerés okozott némi bonyodalmat, miszerint az érvényesüléshez többet kellene "bandáznia", csoportokhoz csatlakozni. Látta, hogy kapcsolatok nélkül nem fog jól boldogulni.

Felnőttként ez az elvárás már nem feszélyezi, azonban még mindig úgy tapasztalja, hogy az extravertált személyiségjegyek sokkal szimpatikusabbak és elfogadottabbak a társadalom számára, mint a - sokak által félreértett - introvertált személyiségtípus. 

Kép

Cain 2005-ben kezdte el írni a Csend - A hallgatás ereje egy harsány világban című könyvét, melyben szerette volna ellensúlyozni az extraverzió dominanciáját a befelé forduló személyiségjegyek leírásával. Bár 7 évig dolgozott a könyvén, nem is remélte, hogy ilyen kedvező fogadtatásban fog részesülni: 2012-es megjelenése óta 40 nyelvre fordították le könyvét, többek között magyarra is.

A könyv hamar nagyon népszerű lett, és rengeteg idősebb korú olvasója kereste meg azzal, hogy sokkal könnyebb lett volna az életük, ha mindazokkal tisztában lettek volna már gyerekkorukban, amiről Cain írt könyvében. Második könyve (Quiet Power) éppen ezért a serdülőkorú introvertáltakat célozza meg. 

A kézikönyvként is funkcionáló mű elsőként a befelé forduló és a kifelé forduló emberek közötti különbségeket tárgyalja. Ezen belül Cain külön kitér arra, hogy mi a különbség a félénkség és az introverzió között. Véleménye szerint míg a félénkség elsősorban a negatív társadalmi kritika és az önbizalomhiány miatt alakul ki az emberben, az introvertált emberek csupán csak jobban kedvelik a csendesebb, elmélkedő társaságot vagy az egyedüllétet. Tehát amíg a félénkség egy megküzdeni való akadály, az introverzióval nincs semmi probléma. Ha azon kapod magad, hogy nem szeretnél elmenni valahova - mondja Cain - tedd fel magadnak a kérdést, miért? Ha a válaszod az, hogy csupán jobban szeretnél egyedül lenni, ez rendben van. Ha viszont félsz valamitől, érdemes utánajárni, hogyan tudnád magad ebből a helyzetből kibillenteni. 

Cain praktikus javaslatokat is ajánl a könyvében: ha teheti, az introvertált gyerek üljön az első padok valamelyikébe, így ha felszólítja a tanár, nem kell több tíz hátraforduló szempárral szembenéznie. 

A könyv nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a külvilág részéről furának tartott introvertált gyerekek tisztába jöjjenek azzal, hogy nincs velük semmi probléma. Segíti a gyerekeket és a tinédzsereket abban, hogyan ismerjék fel idejében, hogy az energiáik végét járják, és hogyan érhetik el, hogy újra fel tudjanak töltődni. Cain különösen kiemeli a kommunikáció fontosságát. Ahelyett, hogy folyton elvonulnál egyedül az ebédlő magányos zugába - mondja - beszélgess el először hozzád közel állókkal arról, hogy te introvertált vagy, és ennek mi a jelentősége, valamint hogy időnként szükséged van visszavonulásra a tömeg elől. Cain szerint az ilyen beszélgetések sok hamis megbélyegzéstől és félreértéstől tudják megóvni a csendesebb gyerekeket. 

A könyvben szó van még a barátságról is. Az introvertált személyek sok energiát fektetnek a közeli kapcsolataikba. Azonban mivel természetükből adódóan nincs sok közeli berátjuk, akkor sem hagynak fel a "kapcsolattal", ha abban megaláztatás éri őket, mivel félnek attól, hogy új emberekkel kelljen kialakítaniuk interakciót. Cain egy konkrét személy példáján keresztül mutatja be, hogy ez hosszútávon mennyire káros hatással lehet a befelé forduló gyermekek számára. A szerző elmondja, hogy az elmúlt évek alatt több olyan esetről hallott függőségekkel foglalkozó tanácsadóktól, ahol a félénk, visszahúzódó gyermekek valamilyen stimuláló szerhez nyúltak annak érdekében, hogy így feloldódjanak és jobban elfogadják őket a társaik.

A közösségi média azonban hatalmas ajándék az introvertált személyek számára. Az interneten szörfözve ugyanis a biztonságos környezete vagyis az otthona elhagyása nélkül tud kapcsolatokat kiépíteni - anélkül, hogy személyesen kellene találkoznia bárkivel is egy idegen helyen. 

Az előítéletek lerombolása érdekében Cain több híres introvertált embert is példaként állít a fiatalok számára, mint például Mahatma Gandhi, Rosa Parks, Albert Einstein, Bill Gates, Stephen Wozniak és J. K. Rowling. De nem csak ők kaptak helyet a könyvben, hanem olyan tinédzserek sikersztorijai is, amelyek bizonyítják, hogy a befelé forduló fiatalok is lehetnek sikeresek és elismertek. 

És ha még ez sem lenne elég ahhoz, hogy a társadalmi elvárásokkal küzdő serdülők jobban érezzék magukat, Cain elárulja az olvasóinak, hogy mi az introvertáltak szuperereje! A mások meghallgatására való képesség és az együttérző készség nagy előnyei például ezeknek a fiataloknak. Szeretnek és tudnak is hosszan elmélyedni egy-egy témában, hasznos kutatásokat folytatnak. 

Cain kihangsúlyozza, hogy mennyire fontos, hogy a gyerekek találjanak hozzájuk illő hobbit, aminek segítségével fel tudnak töltődni a mindennapok során. 

Forrás:

http://www.theguardian.com/lifeandstyle/2016/jun/04/introverts-of-the-world-rise-up-susan-cain

Kép:

http://talkingintrovertblog.blogspot.hu/2013/03/i-introvert-problem.html

http://www.hatterkiado.hu/konyveink/csend

http://www.quietrev.com/susan-cain-quiet-power-excerpt/

Hamarosan itt a szeptember, elkezdődik az új tanév. Ha a tanszervásárláson már túl vagyunk, és minden kiegészítő is szépen becsomagolva készen várja az első tanítási napot, elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy mit is csomagoljunk a kis nebulóknak tízóraira és uzsonnára. A közétkeztetési törvény értelmében felvonultatott - középen megkent - felfújt zsemle és sárgarépa karika ugyanis vajmi kevés lelkesedést szokott kiváltani az éhes gyerekekből, és többségében feljavított vacsorának sem alkalmasak. Emiatt egyre több szülő dönt amellett, hogy saját maga csomagolja gyermekének a napi élelmet.

Most mutatunk néhány ötletet arra, hogyan tehetjük izgalmasabbá és vonzóbbá gyermekeink számára a tízórai és uzsonna elfogyasztását. Egy sima szalámis kiflinél ugyanis sokkal jobban csúsznak pl. a puzzle formával kivágott szendvicsdarabok.

Lássunk néhány példát ínycsiklandozó uzsonnás dobozokra!

1. Ha tudunk, szerezzünk be osztott dobozokat, sokkal könnyebb a különféle egészséges csemegéket ilyen tárolókba elhelyezni. Az internet világában már könnyen tudunk külföldről is rendelni, de pl. a Butlers is árusít hasonló uzsonnás dobozokat.

Forrás

2. Íme egy másik példa nagyon praktikus uzsonnás dobozra:

Kép

3. Ezekkel a helyes kiszúrókkal a legkisebbek számára is könnyen fogyaszthatóvá tudjuk tenni a kenyérből készült szendvicseket:

Forrás

4. Az ötletesen tálalt zöldségek még azoknál is sikert aratnak, akik máskülönben nem szívesen fogyasztanak répát vagy uborkát:

Kép 

5. Pár apró figyelmességgel a legunalmasabb szendvics is jó móka tízóraira:

Kép

6. Minden napra jusson valami gyümölcs! Az ősz elkényeztet bennünket: alma, szőlő, körte, szilva, és a majd hamarosan megjelenő déli gyümölcsök mind könnyen és olcsón elérhetőek.

Kép 

7. Ha egyensúlyban vannak az uzsonna összetevői, nyugodtan csempészhetünk minden alkalommal egy kis nasit is az egészséges falaton mellé:

Kép

8. A zipzáras zacskó nagy barátja a szülőknek! Ügyeljünk rá, hogy a gyerek kellő mértékben elsajátítsa a használatát! 

Kép

9. Ha nem tudunk osztott dobozt beszerezni, nagy segítséget nyújthatnak a már szinte minden konyhafelszerelés üzletben kapható szilikon kelyhek, de használhatunk mini szilikon sütőformákat is:

Kép

Igyekezzünk változatosan etetni a gyerekeket, minden napra jusson a szendvics mellé zöldség, gyümölcs meg kedvcsinálónak némi nassolnivaló is. 

Több év terméketlenség, egy végzetes koraszülés és egy meghiúsult örökbefogadás után Banks és Lacey Ferris olyat tettek, ami mindenkit meglepett. 

A fiatal pár évek óta vágyott arra, hogy végre babaillattal és gyerekkacajjal teljen meg az otthonuk. Hamar kiderült azonban, hogy ez a kívánságuk nem fog egyszerűen megvalósulni. Évekig próbálkoztak, de hiába. Amikor végre Lacey teherbe esett, hatalmas örömmel készült a kis jövevény fogadására az egész család. Sajnos a szülés a terhesség 20. hetében váratlanul és megállíthatatlanul megindult, és Poppy kislányuk pár napos küzdelem után meghalt. 

Ferrisék ekkor úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak egy olyan gyermeket, akit a szülei nem vállalnak. Hosszas procedúra után felvették a kapcsolatot egy várandós nővel, aki le akart mondani a gyerekéről, nyomon követték a terhességét, a szülés után viszont a szülőanya megváltoztatta korábbi nyilatkozatát és mégis ragaszkodott a gyermekéhez. 

Miután talpra álltak az újabb csalódást követően, Banks és Lacey eldöntötték, hogy a továbbiakban titokban tartják az örökbefogadási procedúrával járó információkat a családjuk elől, hiszen nem csak kettejük számára volt megrázó élmény a majdnem örökbefogadott gyermek elvesztése, hanem a leendő nagyszülőknek, nagybácsiknak, nagynéniknek is. 

Így történhetett, hogy rajtuk kívül senki sem tudta, mi zajlik mindennapjaik hátterében. Vagy inkább ki. Amikor végre kezükbe vehették a már hivatalosan is adoptált gyermeküket, Finley-t, útnak indultak, hogy bemutassák a család minden tagjának. 

Kép

Lacey fogta a kisbabát, Banks a kamerát, és szépen bekopogtattak minden közeli és távoli családtaghoz. A mit sem sejtő rokonság pedig nagy hitetlenkedve, de persze a legnagyobb örömmel és meglepődéssel ujjongott az oly régóta várt csöppségnek.

A videó felkerült a YouTube-ra is, elárasztotta a világhálót, röstellem is, hogy csak pár nap késéssel került ide, a Faliújságra. 

Nézzétek, örüljetek ti is.

Forrás: http://www.babble.com/parenting/couples-surprise-adoption-video-will-make-you-cry/

http://www.people.com/article/adoption-surprise-viral-video

Faliújság a Facebookon

Mindannyian zavarba jöttünk, ugye, mikor a választottunk vagy barátunk szüleinknek történő bemutatása után azon nyomban előkerülnek a családi fotóalbumok és a roppant vicces gyermekkori sztorik. Mert előbb-utóbb előkerülnek. A te anyukád is elmesélte, hogy 5 éves korodban leestél a mászókáról és úgy sírtál, mintha húsz egér visítana? Vagy legalábbis valami más, hasonlóan érdekfeszítő és a friss kapcsolatodnak semmiképpen sem jót tevő történetet. Ha a régi fényképek előkerülnek, nincs megállás, még több történet jön, még több kínos fotó igazán zavarba ejtő pillanatokról. A fotóalbumoknak és a családi sztorizgatásoknak azonban megvan az a nagy előnyük, hogy el lehet őket pakolni a szekrény mélyére aztán előkaphatjuk őket családi összejöveteleken, ha úgy alakul. És úgy fog. 

A mostani internetes és technikai forradalomban azonban sokkal tágabb kör - az egész világ - láthatja, hogy a gyerekünk pisil, eszik, nevet, alszik - legrosszabb esetben: fürdik. Emellett korunk gyermekei az anyatejjel szívják magukba a kütyük iránti készségeket, bennünket is lepipálva kezelik a legújabb kreálmányokat is, bátran használják a tableteket, mobilokat és magát az internetet is. Legkésőbb kiskamasz korban rájönnek, hogy léteznek közösségi portálok, kamaszkorban pedig arra is, hogy csak az a kép nem zavarja őket, amik ők posztolnak. 

A közelmúltban bombaként robbant a hír, hogy a francia hatóságok börtön- és pénzbüntetést helyeztek kilátásba azon szülőknek, akik - mondjuk - a Facebookon képet posztolnak a gyerekeikről. Olyan képet, amelynek közzétételét a gyermekeik nem engedélyezték. Ez azért sok vicces pillanatot kizár, nem?

A jogi szigorítás nem titkolt célja az, hogy elgondolkodtassák a szülőket és ráébresszék őket a posztolás lehetséges következményeire. Egy 2015-ös tanulmány szerint az Egyesült Királyságban egy gyerekről évente kb. 200 képet tesznek közzé szülei, ami azt jelenti, hogy mire öt éves lesz, már 1000 kép kering róla szerte a világhálón. 

• ellophatják a gyermekünkről készült képet - ez természetesen minden internetre felkerült képpel megeshet
• felhasználhatják a gyermek zaklatásához - csak képzeljük el, hogy a kamaszunk rosszakarója rábukkan egy régi Az első bilizésem! képre, amit mi nagy örömmel tettünk közzé...
• bizalmas adatokhoz férhetnek hozzá - hol tanul, mikor végez, hova jár szakkörre, kivel barátkozik, melyik játszótéren túrja a homokot, mikor vigyáz rá az idős nagymama, hogy csak párat említsünk.

Professzor Nicola Whitton, a Manchaster Metropilitan University oktatója szerint az elkövetkezendő években nagyon vissza fog ütni a gyerekkori képek posztolgatása, elkerülhetetlen a felnövekvő nemzedék negatív reakciója. 

Fotó: Lev Dolgachov/Alamy

A Michigan Egyetem kutatása során szülőket és gyerekeket kérdeztek az online életről. A legtöbb esetben a gyerekek és a felnőttek egyetértettek a válaszokban: ne vezess és sms-ezz egyszerre, ne bújj a mobilod mögé, ha valaki személyesen szeretne veled beszélgetni. Azonban volt egy kérdés, amire a két generáció eltérő választ adott. A gyerekek határozott kérése volt, hogy Semmit ne posztolj rólam anélkül, hogy engem megkérdeznél! Háromszor annyi gyermek gondolta azt, hogy kellene valamiféle módon rendszabályozni a fényképek közzétételét, mint amennyi szülő. 

Nicola Whitton véleménye szerint mindaddig nem is etikus képet közzétennünk gyermekünkről a Facebookon vagy Instagramon, amíg nincs abban a korban, hogy eldöntse, beleegyezik-e a dologba.

Professor Sonia Livingstone, egy londoni egyetem oktatója azt javasolja, hogy a szülők működjenek együtt a gyermekeikkel, és nézzenek utána a Facebook beállításaiknak. Ugyanis nagyon nem mindegy, hogy egy képet pár közeli barát lát csak, vagy 500 felszínes ismerős. Egy-két kattintással egyszerűen elintézhető, hogy a távoli nagyszülők és rokonok időről időre friss képekhez jussanak a szeretett újszülöttről.

Források:

http://www.theguardian.com/sustainable-business/2016/may/08/children-sue-parents-facebook-post-baby-photos-privacy

http://well.blogs.nytimes.com/2016/03/08/dont-post-about-me-on-social-media-children-say/?_r=1

http://www.nominet.uk/todays-children-will-feature-in-almost-1000-online-photos-by-the-time-they-reach-age-five/

 http://wmn.hu/2015/03/26/gyerekem-a-facebookon/

http://www.theverge.com/2016/3/2/11145184/france-facebook-kids-photos-privacy

 Képek: pixabay

Faliújság a Facebookon