Ki gondolná, hogy a társadalmi célú reklámokat (TCR) tulajdonképpen különböző háborúknak köszönhetjük. Pedig így van.

A mechanikus nyomdagépek elterjedésének köszönhetően az amerikai polgárháború ideje alatt az újságkiadás egészen jövedelmező szakma lett, szükség is volt rá, hiszen a naponta, illetve hetente nyomott lapok friss információkkal látták el a lakosságot. A kormány, kihasználva a sajtó felfelé ívelését közleményeket, felhívásokat tett közzé ezekben a lapokban. A természetesen Északon bevetett kampány legfőbb célja a pénzgyűjtés volt, hiszen mint tudjuk, három dolog kell a háborúhoz, pénz, pénz és pénz. Az üzenet fényében a kormány nem is fizetett egy centet sem az elfoglalt felületekért, ezek a közlemények lettek a TCR előfutárai. Később, az ezredforduló elején, a korai 1900-as években a gyermekmunka beszüntetése érdekében jelentek meg az első társadalmi célú reklámok.

A társadalmi célú hirdetések legfőbb ismérve az, hogy tartalmukból kifolyólag megjelenítésük ingyenes. Legfőbb céljuk az ismeretterjesztés, figyelemfelhívás, edukáció. A TCR jellegű megjelenések a következő nagy szerepet a két világháború ideje alatt kapták. Elsősorban a hazafiasságot voltak hivatottak népszerűsíteni, valamint nagy hangsúlyt helyeztek a spórolásra, hogy több pénz maradjon a hadsereg ellátására. Mindezek mellett még egy fő céljuk volt ezeknek a reklámoknak, még pedig a nők munkába állása. A háború ugyanis szinte az összes dolgozó férfit beszippantotta és magával ragadta, a munkájuk pedig dolgavégezetlenül maradt. Helyettesíteni kellett őket. Az angol és az amerikai kormány ebben az időszakban elárasztotta a napi- és hetilapokat társadalmi célú reklámokkal, de találunk még francia megjelenéseket is.

Nézzünk most ezekre pár példát:

Az első egy Franciaországban megjelent hazafiasságra buzdító reklám 1917-ből. A nőkre maradt a család, az ipar és a mezőgazdaság is. Ki kellett tölteni a lyukakat.

 Kép

Szintén 1917 volt az év, amikor a nők az kívánták, bárcsak férfiak lennének:

Kép

Még mindig az első világháború, ezúttal Anglia:

A II. világháború egyik leghíresebb figurája Rosie the Riveter, vagyis Szegecselő Rózsa 1942-ből. Egészen biztosan mindenki látta már, azt viszont lehet, hogy csak kevesen tudják, hogy a poszter valódi személyt ábrázolt. Geraldine Doyle 17 évesen kezdett el egy michigani gyárban dolgozni, ekkor készült róla az azóta világhírűvé vált fotó, amelyen a bicepszét mutatja. 2010-ben hunyt el.

Kép

Csináld meg a munkát, amit hátrahagyott!

Kép

Támogasd a harcoló férjed a munkájával!

Kép

Faliújság a Facebookon!

Forrás:

http://www.psaresearch.com/bib9830.html

Az embermentő Oskar Schindler elhagyatott gyárépületének múzeummá avanzsálása azonban több akadályba is ütközik. Egyrészről hiányzik a kezdeményezéshez szükséges anyagi forrás, másrészről a csehek még mindig ambivalens érzésekkel gondolnak a náci párthoz csatlakozó férfi életútjára. 

Ha most az épületre nézünk, semmi sem emlékeztet bennünket az egykori hőstettre, mely emberek százait mentette meg. Az ablakok kitörve, bent mindent hulladék borít, a gerendákon madarak fészkelnek, a szél pedig könyörtelenül süvít a repedések között. Brnenec településen járunk, Csehországban, Prágától kb. kétszáz kilométerre. A gazdátlanul árválkodó gyárépület a második világháború utolsó éveiben ezerkétszáz zsidó ember megmentésének volt szemtanúja. 

A náci pártnak is kémkedő Schindler a II. világháború ideje alatt Lengyelországban, Krakkóban tevékenykedett, kezdetben egy zománcozó üzemben, melyet később lőszergyárrá alakítottak át. Lőszer azonban nem sok készült. A férfi a helyi, krakkói gettóban lakó zsidókat alkalmazta, idővel aztán kapcsolatai révén sikerült elérnie, hogy a neki dolgozó zsidóknak ne kelljen munka végeztével a gettóba visszatérniük, hanem maradhatnak a munkahelyükön kialakított pihenőhelyeken. Schindler vagyonokat költött a krakkói zsidók étkeztetésére, ha betegek voltak, gyógyíttatta őket. Mikor azonban a háború vége felé a szovjet csapatok elérték Lengyelországot, a krakkói gettót is áthelyezték, és Schindler gyárát az akkori Szudétavidék Brünnlitz településére költöztették. Ma ez a település a csehországi Brnenec. Ekkor készültek az elhíresült listák, melynek során Schindler ezerkétszáz zsidó ember életét mentette meg. 

Oskar Schindler , 1968

Jaroslav Novak, cseh író hosszú ideje próbálta megszerezni az épület tulajdonjogát, a vezetésével nemrégiben megalakult, Schindler nevét viselő és emlékét őrző alapítvány tervei szerint múzeummá alakítanák át a lepusztult gyárépületet, mely egészen 2009-ig textilgyárként üzemelt, többek között az IKEA-nak is szállítottak innen. A Novak által vezetett alapítvány most az Európai Unióhoz és nemzetközi zsidó szervezetekhez fordult, hogy kellő anyagi forrást tudjanak az emlékközpont létrehozásához összeszedni. 

Ez az egyetlen, még álló koncentrációs tábor, ami valaha Csehország területén működött - mondja Novak, aki egyébként Schindler szülőfalujából, a Brnenechez közeli Svitavyból származik. Nem hagyhatjuk, hogy mindez csak úgy semmivé legyen, ezért harcolok már húsz éve. Úgy veszem észre, az embereket ez nem érdekli.

Novak szerint a csehországi gyár is megérdemli, hogy a lengyel példa alapján múzeummá alakítsák át. Az akadályok azonban nem pusztán anyagi természetűek. Schindler ugyanis bár csehszlovák állampolgár volt, aki a Szudétavidéken élt, a náciknak kémkedett, majd csatlakozott is a náci párthoz. A Hollywoodban forgatott filmig igen kevés cseh lakos hallott a férfi hőstetteiről, még ma is úgy emlékeznek rá, mint hírhedt nőcsábász, akinek alkohol és szerencsejáték problémái voltak. Az egykori szülőházának mai tulajdonosa pl. nem hajlandó a házat emlékhellyé átadni, a házzal szemközti parkban emelt emlékművet pedig nem sokkal az avatása után megrongálták. 

Jitka Gruntova, korábbi kommunista politikus egy nagyon kritikus hangvételű könyvet írt Schindlerről, amelyben azzal vádolja, hogy egyáltalán nem mentett meg senki, csak saját magát. Gruntova szerint semmi sem bizonyítja, hogy a férfinak ezerkétszáz zsidó ember köszönheti az életét, minden bizonyíték, amely ezt támasztaná alá, a férfi belső, bizalmas köréből származik. 

Igen, Schindler náci volt, háborús bűnös és kémkedett. Viszont találkoztam százötven olyan emberrel, akiknek a neve rajta volt azon a bizonyos brnenec-i listán. Szerintük csakis az a fontos, hogy ők életben vannak. És ezt Schindlernek köszönhetik - mondja Radoslav Fikejz, Svitavyban élő történész. 

Tomas Kraus, a Csehországban élő zsidó közösségek szövetségének igazgatója szerint a történet nagyon összetett és bonyolult. Véleménye szerint Schindler valóban követett el háborús bűnöket, ám később hőssé vált életmentő tevékenységei során. Nem volt egyedül - teszi hozzá Kraus, csak ő lett a leghíresebb. Kraus szerint helyénvaló az egykori gyárépületet múzeummá és emlékközponttá alakítani.

 Kép

Forrás: 

https://www.theguardian.com/world/2016/oct/11/former-schindlers-list-factory-plans-czech-museum-nazi-industralist

https://hu.wikipedia.org/wiki/Oskar_Schindler