UPDATE: Sajnos az index.hu főoldalról ide jutó olvasók a poszt elején nem a jó képeket látják, valami hiba történhetett. A helyes képek a Faliújság blogra kattintva elérhetők, illetve mobilon is jól jelenik meg a poszt.
Mert ez a nő végig fotózott...
Egyre népszerűbb (?) elképzelés ma már hazánkban is hivatásos fotóst fogadni szülések alkalmával.
Lisa Robinson-Ward amerikai esküvői- és portréfotós azonban - miután kiderült számára, hogy várandós - úgy döntött, ő maga örökíti meg saját szülésének pillanatait.
A cseppet sem hétköznapi elhatározásnál már csak maga a teherbeesésnek a története rendkívülibb. Robinson-Wardnak és férjének már van egy 9 éves fia, és bár évek óta próbálkoztak, nem sikerült őt és magukat egy kistestvérrel megörvendeztetni, a fotónak két vetélése is volt. Mikor aztán végleg felhagytak az újabb baba iránti erőfeszítéseikkel, Lisa észrevette, hogy terhes.
Robinson-Ward úgy gondolta, azáltal, hogy végigfotózza a saját szülését, sikerül majd jobban összpontosítania, és nyugodtabb is lesz majd az egész folyamat alatt. Remélte, hogy a fényképezés elvonja a fájdalmakról a figyelmét.
Nem tudtam, hogy egyáltalán képes leszek-e rá - nyilatkozta. Mindenképpen meg szerettem volna próbálni, de esélyes volt, hogy elő sem veszem a gépem.
Végül aztán mégis megtette, és ennek köszönhetően egészen új szemszögből követhetjük nyomon egy születés, mégpedig lányuk, Anora születését. A képeket a saját szavaival egészíti ki.
1.
Kb. egy hete már jóslófájásaim voltak, hol jöttek, hol mentek, aztán egyszer csak elfolyt a magzatvizem. Gyorsan összeszedtük a holminkat és bementünk a kórházba, szerencsére nem kellett sokat autózni. Mikor már ott voltunk, minden összehúzódásnál egyre jobban remegtem, és azt gondoltam Teljesen kizárt, hogy én most fotózzak!
2.
Az összehúzódások között volt annyi erőm, hogy az engem körülvevő dolgokat lefotózzam, de azért a fájások nagyon erősek voltak.
3.
Epidurális érzéstelenítést kaptam, és onnantól minden könnyebb lett. Sokkal jobban tudtam figyelni mindenre. 14 órát vajúdtam, de a fájdalomcsillapítás miatt közel sem éreztem ennyinek. Az idő csak úgy repült!
4.
A férjem végig mellettem volt, és támogatott.
5.
Még a terhességem alatt megkérdeztem a szülészorvosomat, hogy nem bánná-e, ha fényképeznék a szülés alatt. Nem volt kifogása a dolog ellen, de azért látszott rajta, hogy nagyon furcsállja a dolgot.
6.
A kitolási szakaszban is fotóztam! Mikor éreztem, hogy jön a fájás, rátettem az ujjam az exponáló gombra, az arcomhoz emeltem a gépem, és nyomtam. Minden értelemben. Fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán lesz-e bármi éles a képeken, de nekem segített fókuszálni a saját "feladatomra".
7.
Egy részem aggódott, hogy a fényképezés miatt majd nem élem át teljesen a pillanatot, de nem így volt, nagyon is jelen voltam, amikor a lányunk megszületett.
8.
Mikor végig nézem - újra és újra - ezeket a képeket, teljesen vissza tudom idézni a szülés minden pillanatát, érzését.
9.
Fantasztikus volt látni, hogy a férjem mennyire boldog!
10.
Nagyon szerencsés vagyok! Könnyű terhességem és szülésem volt.
11.
A lányunkat, Anora-t egyből a hasamra tették és megszoptathattam.
12.
Ezt a képet édesanyám készítette.
(Gyanús egyébként, hogy az előző kettő képet is a boldog újdonsült nagymama készítette, de az eredeti cikkben csak az utolsó képaláírásban szerepel ez tényként. Viszont azt is mondta Robinson-Ward, hogy a baba megszületése után egyből átadta a fényképezőgépét az édesanyjának.)
Az összes kép innen: http://www.lisarobinsonphotographer.com/
