Itt minden szubjektív


Tizenöt perc hírnév

2017/03/14. - írta: BDominika

Avagy bébiszitter vagy feleség?

A napokban bejárta az online világot az a videó, amelyben a BBC egyik tudósítójának gyerekei apjuk élő bejelentkezése közben robbantak be a szobába, lehetetlenné téve az interjút és pár kellemetlen másodpercet szerezve apjuknak. 

Professzor Robert Kelly (nem összekeverendő a hasonló nevű komikussal) 2008 nyara óta Puszanban él, mely Dél-Korea második legnagyobb városa. A puszani egyetemen végzett munkája mellett számos portálnak és híroldalnak szállít ázsiai témakörben híreket, publikációkat, valamint saját blogot vezet Asian Security Blog néven. 

Kétség sem férhet a 7 nyelven beszélő férfi szakmai tudásához, ám világhírű nem pont emiatt lett. Pár napja, március 10-én a BBC-nek adott élő bejelentkezésében nagyon is komoly dolgokról lett volna szó, ám a sors közbeszólt. A home office rendkívül kalandos műfaj, ha az embernek mindeközben kisgyerekei vannak, Dunát lehetne rekeszteni a vidámabbnál vidámabb és kínosabbnál kínosabb sztorikkal, melyek aközben történtek, hogy az ember más felnőtt emberekkel nagyon komoly dolgokról szeretne eszmét cserélni. Robert Kellyvel ez történt:

A nagyon is formális interjú egy csapásra a feje tetejére fordult, mikor Kelly két gyereke szó szerint beviharzott a szobába, Kelly pedig egy csapásra az internet főáramlatába került. Már aznap mindenki tudni akarta, ki is ő, és kik a videó további szereplői.

robert_kelly.png

A kép azt mutatja, hogy hány százalékkal nőtt a Robert Kelly kifejezésre indított keresések száma az elmúlt hét napban

Persze nem csak a férfi kiléte hozta izgalomba a fél világot, hanem maga a kínos szituáció is. Berobbannak a gyerekek, az egyikük szó szerint begurul a szobába, majd pár másodperccel később egy ázsiai nő utánuk, és a Duna TV technikusának módszeréhez hasonló vetődéssel, kétségbeesve próbálja eltávolítani a gyerekeket. 

A meglehetősen szokatlanra sikeredett gyerekmentő akció azonnal találgatások táptalajává vált, vajon kicsoda a nő? Bébiszitter, bejárónő vagy a feleség? Ezek után meg már a találgatások találgatásai is beindultak, vajon sztereotípiák vezetnek bennünket? A nő metakommunikációját sokan próbálták megfejteni, és természetesen pár nap alatt a millió szakértő országává váltunk mi is és a világ is. Ja, és arról még nem is beszéltünk, hogy némelyek azt is tudni vélték, az öltönyös, nyakkendős felső Kelly esetében kevésbé jól öltözött alsót takar. 

Kelly egyébként a hasonló munkái alatt zárni szokta a szobája ajtaját, ez esetben azonban elfeledkezett róla, emiatt történt, ami történt, és így ismerhettük meg őt, és feleségét, no meg a cseppet sem könnyen zavarba jövő gyerekeit. Az eset után rengetegen keresték őket, egy időre el is vonultak a nyilvánosság elől, próbálva kicselezni a hatalmas érdeklődést. 

Mikor azonban már éppen lecsengeni látszott a kínos malőr, és a Robert Kelly nevére indított keresések is visszaestek szinte a nullára, a férfi egy újabb interjút adott a BBC-nek, melyben bemutatja a világnak a családját, és végül kiderül, hogy az ázsiai nő valóban a felesége, aki nem mellesleg jógatanár. Az alábbi szűk két és fél perc jelenleg a BBC online oldalának legnézettebb videója. A második helyezett pedig a Kelly népszerűségét meghozó első videó. 

Ez itt lent pedig egy  bejelentkezés a Wall Street Journalnak, és mindent megér az a pillanat, amikor "This is my life, man!" felkiáltással felpattan az asztaltól, és házi papucsában elcsoszog az ajtóig, hogy kinyissa azt a dörömbölő gyerekeknek. A videó végén egy pillanatra még azt is gondoljuk, hogy komikus névrokona aggódhat a munkájáért, ha Kelly és a családja így folytatja tovább.

Otthonról dolgozni nem mindig könnyű, különösen, ha az embernek közönsége van, bár ilyen messzire még senki sem jutott egy kis bakival. A tizenöt perc hírnév után pedig a professzor is hitelesen tud tovább dolgozni. 

Szólj hozzá!

A kokain vegyjele és a Google

2017/02/06. - írta: BDominika

Avagy kémiai forradalom Magyarországon

Schobert Norbert vasárnapi Facebook posztja nagy molekuláris vihart kavart Magyarországon. A fitnesz edző egy posztban említette a szacharózt és a kokaint, de nem ezért ugrott neki a Facebook népe, hanem azért, mert a képlet szó helyett a vegyjel szót használta. Nem az én tisztem, hogy a kémia világában eligazítsam az érdeklődőket, arra ott az általános iskolai tankönyv, illetve barátunk, a Google.

kv7.png

Forrás: Norbi Update Facebook oldal (Itt már javítva van a szó, de pl. az index.hu is írt róla, az eredeti poszt a 444.hu-n.)

Igen, a Google, mely csodákra képes, kitalálja a gondolatainkat, és a környezetünkkel ellentétben emlékszik mindenre, amit mondtunk neki vagy kérdeztünk tőle. Ha például idén karácsonyra napokig böngésztünk a keresőben a legjobb nagy képernyős tévékészülékeket keresve, valószínűleg még hetekig üldözött a témába vágó AdWords hirdetésekkel. 

No, de miért is érdekes a Google jelen esetben számunkra? Az országban már csak Update Norbiként emlegetett edző pont a keresőóriás segítségével szerette volna magát igazolni az őt hevesen támadókkal szemben. A meglehetősen homályos képen azt látjuk, hogy Norbi a keresőbe begépelte a 'kok'- betűcsoportot, és erre a Google első helyen a 'kokain vegyjele' eredményt ajánlotta fel. Norbi szerint ez annak a bizonyítéka, hogy létezik ilyen dolog, van a kokainnak vegyjele. Bizonyítéknak bizonyíték, persze nem egészen azt bizonyítja, amiben az edző reménykedett. Próbáljátok csak ki, írjátok be a keresőbe, hogy 'kok', nagyon valószínű, hogy számotokra nem ez lesz az első felajánlott keresési kifejezés. Az viszont nagyon valószínű, hogy Schobert Norbert nem először keresett rá a 'kokain vegyjele' kifejezésre, hiszen a Google a legjobb barát, aki sem az évfordulókat, sem a keresési előzményeket nem feledi. Kedvezni szeretne nekünk, időt spórolni, így amikor elkezdünk begépelni valamit, bármit, rögtön felajánlja - többek között - a korábbi hasonló kezdetű kereséseket. Persze nem csak azokat, én például még sosem kerestem rá a 'koktélok' szóra, és megkaptam azt is. 

Nagyon érdekes ellenben, hogy mi történt az elmúlt huszonnégy órában a Google háza táján vegyjel ügyben. Hirtelen megugrott a kémia iránti érdeklődés egész Magyarországon! A bevezetőben meglobogtatott molekuláris viharral nem a túlzás volt célom, (én tényleg) bizonyítani is tudom.

A Google Trends oldalon figyelemmel kísérhetjük a keresési trendeket az egész világra vonatkozóan. Mutatom, hogyan ugrott meg a kémiai kifejezések aránya az elmúlt egy héthez képest. Miután a média felkapta és messze repítette a vegyjel vs. képlet sztorit, mi, olvasók is rászálltunk a témára. Ki kíváncsiságból, ki kárörvendésből, nem is ez a lényeg, de igencsak megugrott a képletek iránti kereslet az egész országban.

kv.png

A kokain vegyjelére nagyjából senki nem volt kíváncsi szombatig Magyarországon (mivel nem is tudtuk, hogy létezik), azóta viszont az egekben van a népszerűsége. A média hatalma, ugye. 

Nem csak ez a keresőkifejezés döntött ám rekordokat az elmúlt órákban, nézzük most összehasonlítva az alábbi három kereső kifejezést. Kékkel jelölve: 'norbi kokain', pirossal: 'kokain vegyjele', sárgával: 'vegyjel'. Az első kettő kifejezés egy átlagos napon teljesen hidegen hagyja a magyar embert, biztató, hogy magára a vegyjel szóra azért folyamatosan van számottevő keresés. Ezeket egyébként nem én találtam ki, a Google Trends közölte velem, hogy pontosan ezek a keresések mentek nagyot. 

kv9.png

A bulvármédiában mindeddig kevésbé jelenlévő 'vegyjel' és 'képlet' szavak azért nem a semmiből bukkantak fel most, de kétségkívül soha nem voltak még ilyen népszerűek. Legalábbis az elmúlt hét napban nem. 

kv10.png

Önmagában a kokain szó elég népszerű keresési kifejezés, de még így is fellángolt az őt körülvevő érdeklődés az elmúlt huszonnégy órában:

kv3.png

Ha más hasznunk nem is volt ebből a sztoriból, az biztos, hogy képlet vs. vegyjel témakörben meglehetősen kiművelődtünk, a millió kémikus országa lettünk, és a történetnek még nincs vége. A negatív marketing is marketing alapon hihetetlen lendületet vett ugyanis magának a 'schobert norbi' névnek is a keresési intenzitása. Az egyébként is nagyon aktív social media életet élő fitnesz edző ugyanis szinte minden nap felbukkan valamely portál oldalán, folyamatosan jelen van médiában, mégis az elmúlt huszonnégy órában a csillagos eget éri a személye felé irányuló kíváncsiság. 

kv8.png

Mindenkinek saját Google-je van tehát. Saját keresési előzményekkel, saját böngészési múlttal, amelyet hiba lenne általános igazságok megalapozására bizonyítékként használni. Sokkal inkább saját magunk tükre, mindenki esetében más és más kifejezésekkel.  

2 komment

Mi történik a világhálón egyetlen másodperc alatt?

2016/06/28. - írta: BDominika

54.907 Google keresés, 125.406 videómegtekintés a YouTube-on, 2,5 millió e-mail küldés. Mindez egy szempillantás alatt.

Lenyűgöző statisztikák az internet zsúfolt világából.

art-of-social-media.jpg

Kép

A világ népességének majdnem fele, szóval a bolygónkon élő emberiség 46,1%-a van jelen napjainkban a világhálón. Ez hozzávetőlegesen 3,4 milliárd embert jelent. Statisztikák szerint öt évvel ezelőtt ez az adat "csak" 31,8% volt, ami elég jól mutatja a világháló térhódításának dinamikáját. A Föld lakossága jelen pillanatban 7,4 milliárd ember, ebből 4 milliárd még nem használ internetet. Gyanítható, hogy számítógépet sem nagyon.

Összehasonlításképpen: a KSH adatai alapján 2015. első negyedévében több mint 8,1 millió internet előfizetés volt hazánkban, 2011-hez képest szinte megduplázódott az előfizetések száma. (Magyarország népessége közel 10 millió fő.)

De nézzük, mi is történik az interneten egy másodperc alatt!

Az Internet Live Stats nevű oldal szedte össze az alábbi megdöbbentő adatokat - szuper infografikákkal és élő, folyamatosan pörgő számlálókkal megspékelve a már amúgy sem mindennapi információkat. 

 Egy másodperc alatt:

  • 6.000-7.000 csipogás a Twitteren, 350.000 percenként, 500 millió egy nap alatt és 200 milliárd egy év alatt. 
  • Minden másodpercben 729 új fotó kerül fel az Instagramra.
  • 125.406 videót nézünk meg a YouTube-on.
  • 2.177 hívást kezdeményezünk Skype-on.
  • Másodpercenként 20.000 ember tartózkodik a Facebookon, és további 5 ember hoz létre új profilt.
  • 54.907 keresés a Google szoftverén
  • 1.132 poszt a Tumblr oldalon
  • 36.043 GB adatforgalom

Egy friss tanulmány szerint az amerikaiak egyötöde van folyamatosan online, elsősorban a fiatal felnőtteknek köszönhetően. A teljes amerikai lakosság 73%-a minden nap használja az internetet, közülük sokan naponta többször is. 

1447012283dollarphotoclub_74762780-1200x800.jpg

Kép

A Daily Mail cikke egy tanulmányra hivatkozik, amikor azt állítja, hogy minél több időt töltünk el a számítógépünkön és az okostelefonjainkon böngészve, annál több probléma merülhet fel a koncentrációs képességeinket illetően. Azok az emberek, akik folyamatosan a kütyüiken lógnak, hajlamosabbak elfelejteni fontos dolgokat és könnyebben hibáznak.

A 210 főre kiterjedő felmérés vezetője Dr. Lee Hadlington szerint a masszívan internetezők időnként elfelejtik, miért is indultak el egy bizonyos helyre, elveszítik beszélgetések közben a fonalat, és nem jelennek meg előre megbeszélt találkozókon. Hogy mindez miért van így, arra még nem tudják a pontos választ, de Hadlington szerint a folyamatosan online lévő rétegre ható káros befolyásoknak még csak az előszelét érezzük, további vizsgálatok szükségesek. 

 

 

Forrás: http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-3662925/What-happens-internet-second-54-907-Google-searches-7-252-tweets-125-406-YouTube-video-views-2-501-018-emails-sent.html

 http://www.internetlivestats.com/

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/tav/tav1512.pdf

Szólj hozzá!

A mobilunkkal nézünk

2016/06/02. - írta: BDominika

Tárgyak legyünk vagy szabadok?

Hány szelfit készítesz egy nap? Legalább hármat? És posztolod is őket? Akut szelfitiszed van. 

Vagy nem. Minden kiderül a bejegyzés végére.

Két nappal ezelőtt látott napvilágot egy pár másodperces videó, amit Adele veronai koncertjén rögzítettek. A történet nagyjából annyi, hogy az énekesnő megkérte egyik rajongóját, kapcsolja ki a mobilját és ne videózza  a koncertet tovább, hiszen ő ott van, teljes valójában és életnagyságban, inkább élvezze a zenét élőben, így is vannak odakint olyanok, akik már sehogy sem jutottak be a koncert helyszínére. 

A videóból több dologra is fény derül. Egyrészt: az olaszok meglehetősen jól értenek angolul, ugyanis elég kicsi reakcióidő elteltével törtek ki hangos nevetésben és ovációban afölötti örömükben, amit az énekes mondott. Másrészt: az előadók egy részét nagyon is zavarja, hogy emberi arcok helyett mindenféle technikai eszközök merednek rájuk, miközben ők azon fáradoznak, hogy szórakoztassák a jelenlévőket. Harmadrészt: mindannyian lemaradtunk volna erről a kis mementóról, ha nincs minimum még egy rajongó, aki épp videóra veszi Adele kis monológját. A helyzet abszurditása, ugye.

Ma már nincs koncert mobiltenger nélkül. Ma már nem az a zavaró, ha egy nálad magasabb ember mögé jutott hely neked anyák napján, és emiatt folyamatosan helyezkedned kell, hogy lássad gyöngyszemed révedező tekintetét míg elmondja az orgonaágát. Sokkal inkább az, ha egy nagymama egy extrém nagy tabletet maga elé tartva kitakarja előled az egész eseményt. Kénytelen vagy a fogadat szívva a tablet közvetítését nézni, miközben azt motyogod magad elé némán, Legalább ne remegne ennyire a keze...

Miért cseréltük fel az élő eseményeken való részvételt gyenge minőségű felvételekre? Miben reménykedünk, amikor ahelyett, hogy minden porcikánkkal kiélveznénk a borsos áron megvásárolt élményt, feladjuk a felhőtlen szórakozás örömét és egy csomó (be)mozgóképet készítünk? Az emberek többsége abban egyetért, hogy egészen más élmény egy eseményen részt venni, és megint más ugyanaz az esemény DVD-ről lejátszva. Akkor miért készítünk gyenge minőségű "DVD"-ket magunknak?

A The Guardian cikke szerint a nyaralásaink során is inkább csak betárazzuk az élményeket, a szemünk helyett az okostelefonunkat használjuk. Klikkre klikk, kattra katt, és van ezer meg ezer fotónk a világ híres épületeiről, szobrairól, tájairól, de nem vesszük a fáradtságot, hogy szabad szemmel, közelről is szemügyre vegyük őket, megcsodáljuk az apró részleteket, olyasmiket fedezzünk fel, amiről a művészeti és utazási könyvek nem tesznek említést. 

5208.jpg

Kép: John Kellerman/Alamy

, a cikk írója mindezt azzal magyarázza, hogy az eredeti műalkotásokhoz képest a róluk készült fényképeknek van egy óriási előnyük: haza tudjuk vinni őket. A mieink. Birtokolni tudjuk őket. És ez végleges. 

Persze senki sem gondolja komolyan, hogy az összes utazási képet és koncertfelvételt aztán hideg, téli éjszakákon a végtelenségig fogjuk nézegetni. (Bár, szerény vélemény szerint nincs is jobb program egy latyakos, ködös novemberi estén, mint a kanapéra kucorodva házi mozikat nézni kakaós csiga majszolása közben. Bocs, gyerekeim vannak.)

Dasgupta véleménye szerint a mai materialista világunkban a - hagyományos értelemben vett - memóriánk már nem elég biztosíték számunkra. Az emberi érzékelést át kell ültetnünk embertelen memóriába ahhoz, hogy elhiggyük róla, valójában, tényleg megtörtént.

Ha nem digitalizáltad, meg sem történt. 

A cikkíró még messzebbre megy, mikor azt mondja, élményeink digitalizálásával tulajdonképpen saját gyászjelentésünket dokumentáljuk. Írása szerint a digitális technika robbanásszerű fejlődése és a személyes élmények értékvesztése kölcsönösen befolyásolták egymást, így nem róható pusztán a technikai forradalom számlájára mindaz, ami napjainkban történik. Ha jobban élnénk az életünket - áll a cikkben - fel sem merülne bennünk, hogy bárkit is érdekelhet a tény, hogy csokitortát ebédeltünk, nem is beszélve a tárgyi bizonyítékról, vagyis nem tennénk ki a kirakatba a mindennapjainkat. Elődeink, akik megélték az életüket, nem tulajdonítottak kiemelt jelentőséget ilyen triviális hétköznapi dolgoknak, egészen a halálig, amikor viszont nagyon is fontos, hogy legyen, aki megeleveníti a korábbi személyes élményeket emlékezés által. 

Dasgupta véleménye, miszerint a Facebook oldalunk a saját gyászjelentésünk, és pusztán akkor nyer értelmet, ha eltávozásunk után emlékezteti a többi embert arra, hogy igen, valóban léteztünk, valóban csokitortát ettünk ebédre, hisz itt a bizonyíték egy életlen képen, meglehetősen egyedi és az olvasó számára kellemetlen. Ha nem értünk egyet vele, egyenesen felháborító. 

selfie-489119_1280-1024x682.jpg

A legújabb, mindannyiunk számára jól ismert jelenség a szelfi, mikor önmagunkat fotózzuk különböző fontos és kevésbé fontos élethelyzetekben. Az okostelefonok elterjedésével már bárki számára elérhetővé vált a lehetőség, hogy külső segítségkérés nélkül (Bocs, lefotóznál, ahogy itt állok a Lánchíd előtt?) saját ízlése szerint örökítse meg a kívánt pillanatokat. Az a tény, hogy ezt utána publikáljuk is, illetve hogy erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy tökéletesítsük a technikánkat, nagyon kíváncsivá tette a pszichológusokat: vajon a szelfiket posztoló emberek nárcisztikus és pszichopata személyiségek, vagy "csak" tárgyiasítják önmagukat, ami összhangban állna Dasgupta fentebb kifejtett véleményével, esetleg mindkettő. 

selfie_2841027b.jpg

Az Amerikai Pszichológiai Társaság még nevet is adott az újhullámos divatnak, ki nem találnátok: szelfitis. Helyes, ugye? A definíciójuk pedig a következő: az a megszállott, ellenállhatatlan vágy, hogy önmagunkról fényképet készítsünk, és ezt ki is posztoljuk a közösségi média valamely felületén, azzal a céllal, hogy ettől majd növekszik az önbecsülésünk. A Társaság egyenesen betegségként kezeli a szelfizést, és három különböző stádiumát különbözteti meg:

Határeset: Ha készítesz legalább három szelfit egy nap, de nem posztolod őket.

Akut eset: Ha legalább három szelfit készítesz egy nap, és közzé is teszed őket.

Krónikus eset: Ha egész nap gyötör a vágy és legalább hat szelfit készítesz és posztolsz.

Na jó, ez csak vicc, ami bejárta a világhálót, de a kellő hatás elérése után a Társaság cáfolta az állítást, miszerint betegségként kezelnék a "szelfitist". 

Viszont a Lifehack cikke egy 19 éves brit tini esetét hozza elő példaként, aki a "krónikus kategóriába" esett, napjai minden percét az töltötte ki, hogy a legtökéletesebb szelfit lője magáról, hónapokig nem hagyta el a lakását, és vészesen lefogyott, végül mikor ez nem sikerült neki, öngyilkossággal próbálkozott. A médiában folyamatosan hallhatunk ehhez hasonló híreket, sajnos nem minden esetben végződik jól a történet. Számos szakember hívja fel a szelfizés és a mobilfüggőség veszélyeire a figyelmet.

Szóval mielőtt posztolnál magadról még egy szelfit, kattints, és töltsd ki a PsychCentral tesztjét! Megtudhatod, hogy nárcisztikus személy vagy-e. Izgalmas, nem?

 

 

Forrás: http://www.bbc.co.uk/newsround/36416921

http://www.theguardian.com/commentisfree/2016/may/29/posting-photos-online-obituary-images

http://www.lifehack.org/articles/communication/addiction-selfies-mental-disorder.html

http://www.lifehack.org/articles/lifestyle/why-selfies-more-harm-than-good.html

https://www.psychologytoday.com/blog/close-encounters/201501/are-selfies-sign-narcissism-and-psychopathy

1 komment

Az olasz falu, ahol nincs Facebook

2016/05/01. - írta: BDominika

Közösségépítés olasz módra

El tudnád képzelni az életed internet nélkül? Az okostelefonod nélkül? Facebook nélkül? 

Emlékszel még, mikor kézzel írtál levelet és feladtad a postán? Sorban állás után. Tudod, miután ráragasztottad a bélyeget - amit megnyaltál. 

Emlékszel még, mikor gyűjtögetted a húszforintosokat, és este hat előtt már odaálltál az utcai telefonfülkéhez, aztán mikor a harang elütötte a hatot, már tárcsáztál is?

Emlékszel még a hűtőre ragasztott vagy a konyhaasztalon hagyott cetlikre? Hatra itthon vagyok, anya, köszi az ebédet!

Emlékszel még a fotóalbumra? Tudod, az a lapozható könyvszerű dolog, amibe az előhívott képeket tetted. Persze csak ha jól sikerült egyáltalán valamelyik kép. 

Van egy falu Olaszországban, Civitacampomarano, ahol egyáltalán nincs internet, térerő is alig. Humorérzékben viszont bővelkednek, és leleményességért sem kell a szomszédba menniük. Azt találták ki, hogy megmutatják az emberiség webhálóba gabalyodott részének, milyen is az igazi élet. A Dolce vita! 

nevtelen.png

Civitacampomarano

A faluban több helyen népszerű közösségi portálok logóit helyezték el, így lett a történetmesélő asszonyból Wikipédia, az utcabeli kék padból Twitter, a kisboltból meg ebay. Zseniális.

A kedvencem mégis a gyógyszertár:

Avast Antivirus

11-5721c0fdf1d42_880.jpg

Gmail - postaláda

10-5721c0f9a0aa3_880.jpg

YouTube - faluház

7-5721c0ef87126_880.jpg

Google - helyi kocsma

8-5721c0f2436c2_880.jpg

Twitter - pad az utcán

12-5721c10368be5_880.jpg

RSS Newsfeed - újságos bolt

13-5721c1092754c_880.jpg

Wikipedia - idős asszony

14-5721c10d6f0ba_880.jpg

WhatsApp - telefonfülke

2-5721c0d72c7f8_880.jpg

Facebook - hirdetőtábla a főutcán

4-5721c0e099da6_880.jpg

WeTransfer - kisteherautó

6-5721c0eb40fa7_880.jpg

Tinder - pad a falu szélén

15-5721c10fd219e_880.jpg

A képeket elnézve már csak egy kérdésünk maradt: internet nélkül vajon honnan tudják, hogy mindezek léteznek?

Civitacampomarano egyébként is egy ékszerdoboz, megihlette már Alice Pasquini-t is, aki street art festményekkel "mázolta" körbe a falu utcáit. 

e3089463adf41b6794c67b097aa0b5bd.jpg

alicepasquini_civitacampomarano_photojessicastewart-20.jpg

Jessica Stewart fotói

Forrás és képek: www.boredpanda.com, www.alicepasquini.com

11 komment