Egészen lenyűgöző és komoly ígéretekkel kecsegtető vintage rágógumi hirdetésekre bukkantunk. Csók előtt, toka, ráncok és álmatlanság ellen, de még fogyáshoz és tengeri utazásokhoz is hasznos lehet, ha van nálunk egy kis rágnivaló. 

1. Ha meg szeretnél csókolni egy lányt...

Ez a cseles útmutató 1911-ben jelent meg egy újságban, de még mielőtt azt gondolnánk, hogy komoly szerelmi tanácsadásban lesz részünk, olvassuk végig alaposan a szöveget. Feminista olvasóink kapcsolják be biztonsági öveiket. 

Állj a lánnyal szembe. Ne mondd el neki, mit tervezel. Ne kérd a beleegyezését a csókhoz. Álmodozó tekintettel nézz a szemébe. Ha szeretnéd, jobb kezedbe foghatod az ő jobb kezét. Ennél a pontnál hasznos lehet, ha sóhajtasz párszor. Suttogd neki halkan, hogy rózsapiros ajkai Cupido nyilára emlékeztetnek. Minden bizonnyal lesüti majd a szemét és elpirul, mikor ezt mondod neki. Bal kezed ujjaival finomat billentsd hátra a fejét. Húzd finoman magadhoz. Ne siess! Állhatatosan nézz a szemébe. Sóhajts még egyet. Közelíts hozzá mindaddig, amíg ajkaid - Ó, VÁRJUNK CSAK! - Ne csókold meg, amíg meg nem bizonyosodsz róla, hogy a Listerated Pepsin rágógumit használja, amely az egyedüli antiszeptikus rágógumi a világon, a rágógumi, ami biztonságossá teszi a csókot. Ha ezt használja, csókold meg!

Mindezt végigolvasva ne csodálkozzunk, hogy a rágógumit forgalmazó cég neve Józan ész. 

Kép

2. Ha szeretnéd lenyűgözni a Férfit!

Hölgyeim, máris itt az előbbi hirdetés inverz változata. Bár, ha jobban megnézzük, nem is annyira inverz. Szóval, hogyan nyerjük meg magunknak álmaink férfiját? 

Nevess úgy a régi viccein, mintha először hallanád őket. Azután készítsd el a kedvenc ételét olyan finoman, ahogyan még sosem kóstolta. Majd pedig... biztos, ami biztos, legyen nálunk Dentyne, ami rögtön rabul ejt minden férfit és nőt. 

Kép

3. Tengeri betegség ellen

Kicsit még visszább megyünk az időben, ez a hirdetés 1897-ben jelent meg. Rágógumi Beeman-től - Minden más utánzat. Kedves, ugye? (1897)

Kép

4. Fogyáshoz nélkülözhetetlen

Az alábbi reklám 1950-ből származik, és meglehetősen konkrét ígéretekkel kecsegtet. Hölgyeim, le azokkal a csúnya deréktáji hájrétegekkel! Előre a bájosan elegáns vonalakért! Semmi erőkifejtés, semmi torna, főleg nem gyógyszerek és hashajtó. Persze, rágózás közben ne felejtsék el követni a rágóhoz mellékelt alacsony kalóriás étrendet! Abban azért lehet valami! (1950)

Kép

Egészen hasonló reklámkampány tíz évvel később. (1960)

Kép

5. Mozizás közben

A tökéletesen fehér fogakért! Vigyázzunk, ha túl sokat fogyasztunk belőle, nehogy elvakítsuk a mozivásznat is, mert akkor oda az élmény...

6. Kisimítja az idegeket

A jó lehelet csak bónusz! Az egész család egészségére és örömére - szebbé teszi az ajkakat, a szájat és a fogakat is! (1938)

Kép

7. Megszünteti az emésztési zavarokat

Fokozza a nyáltermelést, ezért jobban kívánom az ételt, aztán pedig segít is megemészteni azt. (1914)

Kép

8. Álmatlanság esetén

Dr. Edward E. Beeman orvos az 1900-as évek végén fejlesztette ki saját, egyedülálló formuláját: pepszint "csempészett" a rágógumiba, így olyan terméket nyert, amely támogatja az emésztést. Sőt, ha bizonyos álmatlanságok hátterében emésztési zavarok állnak, akkor tulajdonképpen arra is jó gyógyszer a Beeman rágógumi. (1923)

 Kép

9. A feszes arcbőrért

Fontos a mindennapi használat! Esőben és napsütésben is! (1937)

Kép

10. A dolgos élet jutalma

Avagy az igazán jó rágó vetekszik nagymama almás pitéjével. (1946)

Kép

11. Szórakozáshoz

Az igazán nagy buborékokat a Bubble Yum biztosítja, a hangulatért az új ízek felelnek. (1982)

Kép

12. Az egészségért!

Ez a formula attól különleges, hogy az átlagnál keményebbre gyártották. A modern emberek ugyanis egyre lágyabb ételeket fogyasztanak és már szinte le is szoktak a keményebb élelmiszerek rágcsálásáról. 

Kép

Faliújság a Facebookon!

Források a képek alatt linkelve.

Mi a különbség a félénk és a befelé forduló gyerek között? Hogyan tud boldogulni egy introvertált gyerek a dominánsabb társai között? Mi a visszahúzódó gyerekek szuperereje?

Egy korábbi bejegyzésben már volt szó arról, milyen élethelyzetek tudják zavarba hozni a befelé forduló embereket. Említésre került a posztban Susan Cain könyve, valamint a TED-en előadott beszéde.

Azóta azonban megjelent a szerző második könyve, melynek témája az introvertált gyerekek és az ő szupererejük.

Mondunk egy esetet: irodalom óra van, és a tanár téged kér fel, hogy menj ki az osztály elé, és adj elő a Macbeth-ből egy jelenetet a saját szavaiddal... Ismered a darabot, tudod, miről van szó, irodalomból amúgy is ötös vagy, de abban a percben, ahogy a tanár száját elhagyja a fenti utasítás, téged mégis kiver a víz, azonnal vörös leszel, és bár elbotorkálsz a tábláig, megszólalni már nem tudsz. Megbénít a társaid és a tanárod figyelme, a szégyennel küzdve próbálsz levegőhöz jutni, aztán mikor végre megkönyörülnek rajtad, lehajtott fejjel visszakullogsz a padodba. 

Ha ezt olvasva buzgón bólogattál, és nagy ühümöket hümmögtél magad elé, esetleg eszedbe jutott pár saját történet, minden bizonnyal te is az emberiség introvertált részéhez tartozol. 

Kép

Susan Cain maga is befelé forduló ember, saját bevallása szerint az egész családja introvertált emberekből állt, akik közül talán még ő volt a leginkább nyitott a világ felé. 

Szemlélődő beállítottsága sok szempontból nem jelentett számára hátrányt, hiszen előbb a Princeton-on, majd később a Harvardon tanult. A kamasz- és ifjúkor azonban minden fiatalnak megrengeti az önbecsülését. Számára az a felismerés okozott némi bonyodalmat, miszerint az érvényesüléshez többet kellene "bandáznia", csoportokhoz csatlakozni. Látta, hogy kapcsolatok nélkül nem fog jól boldogulni.

Felnőttként ez az elvárás már nem feszélyezi, azonban még mindig úgy tapasztalja, hogy az extravertált személyiségjegyek sokkal szimpatikusabbak és elfogadottabbak a társadalom számára, mint a - sokak által félreértett - introvertált személyiségtípus. 

Kép

Cain 2005-ben kezdte el írni a Csend - A hallgatás ereje egy harsány világban című könyvét, melyben szerette volna ellensúlyozni az extraverzió dominanciáját a befelé forduló személyiségjegyek leírásával. Bár 7 évig dolgozott a könyvén, nem is remélte, hogy ilyen kedvező fogadtatásban fog részesülni: 2012-es megjelenése óta 40 nyelvre fordították le könyvét, többek között magyarra is.

A könyv hamar nagyon népszerű lett, és rengeteg idősebb korú olvasója kereste meg azzal, hogy sokkal könnyebb lett volna az életük, ha mindazokkal tisztában lettek volna már gyerekkorukban, amiről Cain írt könyvében. Második könyve (Quiet Power) éppen ezért a serdülőkorú introvertáltakat célozza meg. 

A kézikönyvként is funkcionáló mű elsőként a befelé forduló és a kifelé forduló emberek közötti különbségeket tárgyalja. Ezen belül Cain külön kitér arra, hogy mi a különbség a félénkség és az introverzió között. Véleménye szerint míg a félénkség elsősorban a negatív társadalmi kritika és az önbizalomhiány miatt alakul ki az emberben, az introvertált emberek csupán csak jobban kedvelik a csendesebb, elmélkedő társaságot vagy az egyedüllétet. Tehát amíg a félénkség egy megküzdeni való akadály, az introverzióval nincs semmi probléma. Ha azon kapod magad, hogy nem szeretnél elmenni valahova - mondja Cain - tedd fel magadnak a kérdést, miért? Ha a válaszod az, hogy csupán jobban szeretnél egyedül lenni, ez rendben van. Ha viszont félsz valamitől, érdemes utánajárni, hogyan tudnád magad ebből a helyzetből kibillenteni. 

Cain praktikus javaslatokat is ajánl a könyvében: ha teheti, az introvertált gyerek üljön az első padok valamelyikébe, így ha felszólítja a tanár, nem kell több tíz hátraforduló szempárral szembenéznie. 

A könyv nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a külvilág részéről furának tartott introvertált gyerekek tisztába jöjjenek azzal, hogy nincs velük semmi probléma. Segíti a gyerekeket és a tinédzsereket abban, hogyan ismerjék fel idejében, hogy az energiáik végét járják, és hogyan érhetik el, hogy újra fel tudjanak töltődni. Cain különösen kiemeli a kommunikáció fontosságát. Ahelyett, hogy folyton elvonulnál egyedül az ebédlő magányos zugába - mondja - beszélgess el először hozzád közel állókkal arról, hogy te introvertált vagy, és ennek mi a jelentősége, valamint hogy időnként szükséged van visszavonulásra a tömeg elől. Cain szerint az ilyen beszélgetések sok hamis megbélyegzéstől és félreértéstől tudják megóvni a csendesebb gyerekeket. 

A könyvben szó van még a barátságról is. Az introvertált személyek sok energiát fektetnek a közeli kapcsolataikba. Azonban mivel természetükből adódóan nincs sok közeli berátjuk, akkor sem hagynak fel a "kapcsolattal", ha abban megaláztatás éri őket, mivel félnek attól, hogy új emberekkel kelljen kialakítaniuk interakciót. Cain egy konkrét személy példáján keresztül mutatja be, hogy ez hosszútávon mennyire káros hatással lehet a befelé forduló gyermekek számára. A szerző elmondja, hogy az elmúlt évek alatt több olyan esetről hallott függőségekkel foglalkozó tanácsadóktól, ahol a félénk, visszahúzódó gyermekek valamilyen stimuláló szerhez nyúltak annak érdekében, hogy így feloldódjanak és jobban elfogadják őket a társaik.

A közösségi média azonban hatalmas ajándék az introvertált személyek számára. Az interneten szörfözve ugyanis a biztonságos környezete vagyis az otthona elhagyása nélkül tud kapcsolatokat kiépíteni - anélkül, hogy személyesen kellene találkoznia bárkivel is egy idegen helyen. 

Az előítéletek lerombolása érdekében Cain több híres introvertált embert is példaként állít a fiatalok számára, mint például Mahatma Gandhi, Rosa Parks, Albert Einstein, Bill Gates, Stephen Wozniak és J. K. Rowling. De nem csak ők kaptak helyet a könyvben, hanem olyan tinédzserek sikersztorijai is, amelyek bizonyítják, hogy a befelé forduló fiatalok is lehetnek sikeresek és elismertek. 

És ha még ez sem lenne elég ahhoz, hogy a társadalmi elvárásokkal küzdő serdülők jobban érezzék magukat, Cain elárulja az olvasóinak, hogy mi az introvertáltak szuperereje! A mások meghallgatására való képesség és az együttérző készség nagy előnyei például ezeknek a fiataloknak. Szeretnek és tudnak is hosszan elmélyedni egy-egy témában, hasznos kutatásokat folytatnak. 

Cain kihangsúlyozza, hogy mennyire fontos, hogy a gyerekek találjanak hozzájuk illő hobbit, aminek segítségével fel tudnak töltődni a mindennapok során. 

Forrás:

http://www.theguardian.com/lifeandstyle/2016/jun/04/introverts-of-the-world-rise-up-susan-cain

Kép:

http://talkingintrovertblog.blogspot.hu/2013/03/i-introvert-problem.html

http://www.hatterkiado.hu/konyveink/csend

http://www.quietrev.com/susan-cain-quiet-power-excerpt/

Hogyan pihenünk? Mivel töltjük a szabadidőnket? Van-e elég lehetőségünk a feltöltődésre? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket firtatott a világ eddigi legnagyobb, pihenésről szóló felmérése.

A 2015 őszén közzétett online kérdőívet 18.000 fő töltötte ki a világ számos pontjáról. A 134 különböző országból érkező válaszokat a szakértők a napokban kezdték el kielemezni. A nemzetközi kutatásban a BBC Radio4 is részt vesz, ők közölték legelőször a felmérés első eredményeit. Ezek szerint a válaszadók 68,4%-a szeretné, ha több időt tudna pihenésre fordítani a mindennapjaiban. Egyharmaduk nyilatkozta, hogy szerinte az átlagosnál több igénye van pihenésre, és mindössze 10% azt, hogy az átlagnál kevesebbre. 

Egy kérdésben azt tudakolták, hogy az elmúlt napon mennyi időt tudott pihenésre fordítani a kérdőívet kitöltő személy, a beérkezett válaszok átlaga három óra hat perc. Te pihentél ennyit tegnap?

Persze, kinek mi a pihenés. Míg valaki pusztán csendben szeretne létezni pár percig, másnak egy régi baráttal való véletlen összefutás is feltöltődésnek számít. 

A készülő tanulmány kétségkívül egyik legérdekesebb pontja pont ez: hogyan pihenünk? A felmérésben résztvevőknek három dolgot kellett felsorolniuk erre a kérdésre. A kapott eredmények alapján a BBC Radio4 összeállította a legkedveltebb tevékenységek listáját. Ami figyelemfelkeltő az alábbi listában az az, hogy ezen elfoglaltságok nagy részéhez egyedüllétre van szükség. Vagyis egy olyan kép rajzolódik ki ez által előttünk, hogy igazán hatékonyan pihenni csak egyedül, társaság nélkül tudunk. Valóban így van ez?

Az egyedüllétben rejtőző potenciál titka vélhetőleg abban van, hogy mikor nem kell másokra figyelnünk, könnyebben tudunk magunkkal foglalkozni. A válaszadók átlagosan szabadidejük harminc százalékában folytatnak magukban diskurzusokat, amiből arra következtethetünk, hogy mikor a környezetünket kikapcsoljuk, akkor ugyanígy teszünk saját magunkkal is.

Azonban téves az az elgondolás, miszerint mikor egyedül vagyunk és éppen semmit sem csinálunk, az agyunk kikapcsol. Korábban a neurológusok is azt gondolták, hogy ilyen helyzetekben az agyunk kevésbé aktív, mint mikor egy feladatra kell koncentrálnunk. A huszadik században viszont az agyi szkennerek elterjedésének köszönhetően kimutatták, hogy az agyunk sokkal elfoglaltabb, amikor nem köt le bennünket egy konkrét feladat megoldása. 

No, de most már lássuk a tíz legnépszerűbb pihenési módot! 

1. Olvasás

Számomra nem meglepő módon az olvasás végzett az első helyen, a válaszadók közel hatvan százaléka nyilatkozott úgy, hogy olvasás közben tud igazán kikapcsolódni és feltöltődni. 

Kép: Sarah Andersen

2. Természetben lenni

Hátrahagyni az embereket, az épületeket, a betont, a szmogot, a tömeget, és irány ki az erdőbe, hegyekbe! Érdekes, hogy valamivel több nő említette meg ezt a pihenési módot, mint férfi.

3. Egyedül lenni

A harmadik legnépszerűbb válasz nem is egy tevékenység vagy elfoglaltság, hanem csak ennyi: egyedül lenni. Többnyire nők és harminc év alattiak válaszolták ezt a pihenési módot, a kutatók szerint még extravertált emberek is. 

4. Zenehallgatás

Ezt a választ a férfiak írták többen, valamint főleg a fiatalabbak. 

5. Semmit sem csinálni

A felmérést készítők szerint nagyon érdekes, ahogyan ez a pont alakult. A 31-45 éves korosztály kivételével minden más életkorban érkezett ilyen válasz. Sokan nyilatkoztak úgy, hogy nagyon nehéznek találják a semmittevést, illetve a válaszadók kilenc százaléka érzi magát rendkívül stresszesek, sőt bűnösnek pihenés után.

6. Gyaloglás

Némelyeknek ez minden, csak nem pihentető, mégis sokan választották a gyaloglást mint hatékony pihenési módot. Többen azt a választ adták, hogy a testedzés kitisztítja a fejüket, a felmérésben résztvevők nyolc százaléka számára a futás az egyik legpihentetőbb tevékenység.

7. Egy kád fürdő vagy egy hosszú tusolás

Az életkor előrehaladtával ez a pihenési forma veszít a népszerőségéből. A 18-30 éves korosztályban kétszer annyian szavaztak egy jó kis kádfürdőre, mint a 60 év felettiek.

8. Álmodozás

Hosszú ideje megosztja a pszichológusokat a kérdés, hogy a töprengés és ábrándozás vajon hasznos-e számunkra. A depresszióval küzdő embereknél gyakori, hogy szüntelenül a negatív gondolataik körül forog az agyuk, ám egyre népszerűbb az a felfogás is, miszerint az agyunk alapvetően annyira hajlamos az elkalandozásra, hogy ez bizonyára előnyünkre válik. 

9. TV nézés

Több nő és több fiatalabb ember választotta a TV nézést, de minden korosztályban megelőzi a készülék előtti ücsörgést az olvasás. 

10. Meditáció és mindfulness, vagyis éber figyelem

A manapság trendinek számító és szintén egyedüllétet igénylő szellemi tevékenység megelőzte a sorban a kertészkedést és a művészeti elfoglaltságokat is. 

A felmérésből hamarosan átfogó tanulmány készül. 

Faliújság a Facebookon! 

Forrás: 

http://www.bbc.com/news/magazine-37444982

http://www.bbc.co.uk/programmes/articles/5GF8npkXxpp4z0KBqGx2pl7/the-ten-most-restful-activities

http://hubbubresearch.org/rest-test-sample/

Hollandia után már Londonban is egyre terjed az úszó otthonok kultúrája. Évről évre több lakóhajó jelenik meg a metropolisz csatornáin. Van, aki divatból, van, aki a szabadságérzettől vezérelve, és van, aki az ingatlanok magas bérleti díja miatt költözött a ringatózó vízre.

Katherine Fawssett fotográfus nyakába vette gépét és felkutatta a Temze habjain élő hajólakókat. A kalandjai során készült fényképsorozatból kiállítás nyílt a folyó életét bemutató fesztivál keretein belül.

Anne Lydiat: 2002-ben költöztem egy kimustrált bárkára. Ez a rész, ahol most vagyunk, szolgált régen raktérként. Korábban a terhet hordozta, most engem. Itt alakítottam ki a stúdiómat, itt dolgozok a fényképeimen, videóimon.

Rachel and Joeske van Walsum: 2011-ben vettük ezt a hajót, akkor, amikor nyolc hónapos utazásunkból térünk haza Isztambulból Európa vizein. A fiunk akkor még csak alig múlt két éves, és azóta is a Longfellow-n élünk. Olyan, mintha még mindig azon a kiránduláson lennénk - egy soha véget nem érő románc... no, meg persze rengeteg munka. 

Mike and Mel Skjott: A mi kis vízi kalandunk 2013-ban kezdődött, amikor a lányunk iskolába kezdett járni. A gondolat azonban már korábban is nagyon foglalkoztatott bennünket, egészen kicsi korától kezdve. A család és a barátok azt gondolták, teljesen megőrültünk, mostanra viszont már ők is nagyon szeretnek nálunk lenni. Ők is érzik, olyan ez, mintha folyton nyaralnánk. Amit nagyon szeretünk a vízi életben, az a csend, a madárdal és a gyér forgalom. Nincs is jobb, mint a folyton váltakozó kilátás és a nyugalom. Már nem is tudnánk elképzelni az életünket szilárd talajon.

A Zatorski család: Egy teljesen működőképes vitorláson élni egyenlő a függetlenséggel: csak egy kötéldobásnyira vagyunk a teljes szabadságtól. Nem csak három gyermekünk otthona ez a hajó, hanem a kiteljesedésünk helyszíne is, itt alkotunk, zenélünk, játszunk. 

Hilary and Scott Pereira: Mi gondozzuk ezt a százéves csónakot. Egész nap teszünk veszünk, szépítjük, rendben tartjuk. Nap végén aztán jólesik egy csésze tea és egy kis beszélgetés. 

Martin Ford: Íme, ő itt Mooi Maisga az én otthonom és vitrolás dereglyém. Mikor a nap beáramlik az ablakokon, megtévesztően nagynak tűnik, pedig elég szűk a hely. Így viszont kimondottan otthonos. A hajlított fa mennyezet meghitt hangulatot kelt, különösen télen, mikor a kályhában pattog a tűz. Annak ellenére, hogy éppen London kellős közepén vagyunk, teljesen olyan, mintha egy vidéki házikóban élnék. 

Owen Houlston: Ezen a hajón élni olyan, mintha folyamatosan kempingeznék. Tudod, az az érzés, amikor reggel felkelsz, kinyitod a sátrad cipzárját és azt érzed, hogy az egész világ a lábaid előtt hever. 

Brian and Brigid: 60 éve vagyunk együtt, ebből 34 évet ezen a hajón töltöttünk. Nem volt különösebb célunk, csak ki akartunk szabadulni Londonból. Nem is sejtettük volna, hogy az elkövetkező 34 évünket a Temzén töltjük majd. 

Simon Woodroffe: A barátnőm és én akkor vagyunk a hajón, amikor épp nem utazunk. A lányom és a férje a mellettünk lévő lakóhajón él. Sokszor csak ülünk és figyeljük, hogy folyik tova a Temze. A városhoz tartozunk, mégis a természetben vagyunk. A barátaink szerint klassz lehet itt nyáron, de az igazat megvallva télen is nagyon hangulatos és otthonos.

Frankie Pullen és fia, Arthur: Öt éve élünk ezen az elegáns, öreg bárkán. A kilátás lenyűgöző, nekünk mégis az itt kialakult összetartó lakóközösség tetszik nagyon. 

Anne Bowman and Teague Stubbington: Mióta a kisfiunk, Harper megszületett, kicsit szűkösebben vagyunk. Teague nagyon szereti az állatokat, fontos számára, hogy ők is jól érezzék köztünk magunkat, így aztán nagy kreativitásra van szükség a jó helykihasználáshoz. 

David and Charlotte: Az esti mese a mindennapi rutinunk része. Közben a hattyúk odakint bekuckóznak a fészkükre, a munkára induló hajók meg mellettünk haladnak el a folyón. A lányunk, Charlotte első hónapjaiban a plafonról lelógó bölcsőben aludt, nagyon jól elringatta a hajó mozgása. 

Clive Wren: Igyekszem mindig olyan állapotban tartani a hajót, hogy bármikor útra kész legyen, így aztán legkésőbb tíz percen belül már indulhatok is. Nagy szabadságot ad ez nekem. Még csomagolni sem kell, hiszen minden jön veled együtt. Sok kalandban volt már részem és rengeteget tanultam.

Faliújság a Facebookon!

Forrás:  

https://www.theguardian.com/artanddesign/gallery/2016/sep/20/houseboats-river-thames-in-pictures-life-afloat-katherine-fawssett

http://totallythames.org/events/info/life-afloat

Bizonyos pesszimista előrejelzések szerint a fiatal nemzedék rövid idő alatt annyira elmagányosodik, hogy lassan már beszélgetniük sem lesz kivel. Ezért aztán sürgősen szükség van valamire, ami a folyamatot megállítja. Íme, itt egy lehetséges módszer!

A hetekben röppent fel a hír egy Los Angeles-i férfiról, aki némi fizetség ellenében társul adja magát bárkinek, aki beszélgetésre, emberi szóra vágyik. Igen, pont úgy, ahogy most elképzeljük. Fizetünk 7 dollárt, és Chuck McCarthy máris sétál velünk egy mérföldet. A férfi üzlete annyira beindult, hogy már 5 séta-asszisztenst kell alkalmaznia, mert nem győzi a megrendeléseket. McCarthy véleménye szerint sikerének titka az, hogy inkább "csak" (meg)hallgatja az embereket, mintsem beszél hozzájuk. 

Hét dollár egy mérföld; Chuck McCarthy

Egy korábbi interjú szerint a fizetős séta ötlete pár hónapja pattant ki az akkor éppen munkanélküli színész fejéből - először persze csak viccnek szánta, később kiderült, nem gondolt túl nagyot. 

Minél többet gondolkoztam a dolgon, annál kevésbé tűnt elvetemült ötletnek - nyilatkozta McCarthy a The Guardian újságírójának, miközben meghúz egy vizes flaskát. A folyadékbevitel nagyon fontos újabban - teszi hozzá mosolyogva.

A saját kezűleg dekorált pólója szerint Ember sétáltató McCarthy saját magát használja reklámfelületnek, az utóbbi hetekben már visszatérő kliensei is voltak, és pont ez az, ami beindít egy bizniszt.

A minimális marketingköltséggel operáló üzlet a Facebook oldalán és villanyoszlopokra kihelyezett szórólapokkal hívja fel magára a figyelmet:

• Esténként félsz sétálni a sötétben?
• Vagy csak nem szeretsz egyedül sétálni?
• Nem akarod, hogy az emberek lássák, hogy egyedül vagy és nincs társaságod?

Ezek a kérdések állnak a szóróanyagokon, de a vállalkozás üzenete nem áll meg ennél a pontnál: Nem szeretsz séta közben zenét hallgatni, de félsz egyedül maradni a gondolataiddal? Riaszt a jövő bizonytalansága, vagy pedig a saját jelentéktelenséged a nagy, hatalmas univerzumban?

Kép

A beszélgetések ritkán gyónásszerűek, de McCarthy értékeli, ha a kliensei megbíznak benne. Többnyire csak csevegnek, hétköznapi dolgokról, időjárásról, a közlekedési morálról. A halk szavú, ámde nagyon szőrős férfi szerint sokkal pozitívabb hatása van, ha a mindennapi bosszúságainkat nem a Twitteren vagy más közösségi média felületen osztjuk meg, hanem egy igazi, élő emberrel. 

A főként fiatalokat megcélzó magánybiznisz egyre terjed, már öleléseket és vacsorapartnereket is vásárolhatunk magunknak, nem is beszélve a Rent-A-Friend-ről. Egyes tanulmányok szerint ugyanis ez a korosztály sokkal inkább küszködik nehézséggel a szociális kapcsolatok terén, mint az idősebbek. Ahhoz azonban, hogy a most 18-34 éves generáció idősebb korában már ne a társadalomtól elszigetelt, magányos életet éljen, most kell valamit tenni. 

Kép

A The Guardian újságírója szerint egy évtizeden belül már nagyon is népszerű lesz az az elképzelés, hogy pszichoterápia helyett kapcsolatokért fizessünk. A "társaságpiac" sokunk számára bizarrnak tűnhet, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy aki annyira magányos, hogy nincs senkije, akivel sétálhatna, vajon honnan merít bátorságot, hogy egy vadidegen embernek fizessen emiatt. Vajon a like-októl és megosztásoktól hemzsegő közösségi média nem is annyira közösségi, mint amennyire annak tűnik? Vajon a Facebookon és Instagramon meg Twitteren lógó fiatalok a több száz ismerősükkel valóban egyre magányosabbak? És mi lehet ennek az elszigetelődésnek a kiváltó oka?

https://www.theguardian.com/commentisfree/2016/sep/20/loneliness-next-great-moneyspinner

https://www.theguardian.com/us-news/2016/sep/14/los-angeles-people-walker-chuck-mccarthy

Mint minden évben, 2016-ban is megrendezésre került Az év legjobb fotográfusa címért induló verseny csillagászat témakörben is. A különböző kategóriákba érkezett pályaművek lenyűgöző világot tárnak elénk.

Idén egy honfitársunk sikerének is örülhetünk, Soponyai György az Északi fény kategóriában nyerte el az első díjat. A zsűri véleménye szerint Soponyai munkája kitűnt a többi pályázó beadott fényképei közül, mégpedig amiatt, hogy míg a társai az északi fény mély tónusait ragadták meg, különösen a zöldeket, addig Soponyai pályaműve a finom színeivel egészen egyedi módon mutatja meg az északi fény szépségét. A fénykép Norvégiában, Svalbard-ban készült teljes napfogyatkozás idején.

A kínai Yu Jun nem csak a Napunk kategória, hanem az egész verseny kiemelt győztese lett szintén egy napfogyatkozáshoz kapcsolódó képével. Jun munkáján a Nap körül megjelenő Baily-gyöngyfüzér kialakulása látható. A kép teljes napfogyatkozás idején készült Indonéziában - többszörös expozíció technikával.

A második helyezett a Napunk kategóriában, Catalin Beldea és Alson Wong alkotása, szintén szerkesztett munka, mely 12 egymásra helyezett kép segítségével tárja elénk a Nap szépségét.

A korábban már említett Északi fény kategóriában Soponyai mögött második helyen szintén egy szokatlannak tűnő fénykép nyert, hiszen Kolbein Svensson fekete-fehérben örökítette meg az aurora borealist.

További díjazottak:

Holdunk kategória - Jordi Delpeix Borrell

Emberek és az űr kategória - Wing Ka Ho

 Dani Caxete

Bolygók, üstökösök, kisbolygók kategória - Damian Peach

Égbolt kategória - Ainsley Bennett

Csillagok és csillagköd kategória - Pavel Pech

Forrás: 

http://mashable.com/2016/09/15/astronomy-photography-competition-winners-2016/#4jt8wxxSciqO

http://www.bbc.com/news/in-pictures-37337537

És vele együtt vagy hetven személyes fényképet

79467 - ez a szám volt a karjára tetoválva, mikor 1944. júliusában egy auschwitzi gázkamrában kivégezték.  A hivatalos jelentés ellenben arról szólt, hogy súlyos bélbántalmak szövődményeibe halt bele. Pedig életeket mentett meg.

Jane Haining 1932-ben érkezett Magyarországra Skóciából, és Budapesten kezdett missziós szolgálatba a skót episzkopális egyház által fenntartott főként zsidó és keresztény leányok számára létrehozott iskolában. A misszió keretein belül 400 gyermek kapott folyamatos ellátást, többen közülük árvák voltak. 

1939-ben, amikor kitört a II. világháború, Haining éppen szabadságát töltötte Cornwallban, de a hírek hallatára azonnal visszautazott Budapestre az árváihoz és kötelességeihez. Mikor a náci csapatok elérték Magyarország határait, a misszió skót vezetése sürgetően hazahívta embereit. Így tettek 1944. májusában is, amikor már Budapestre tört a veszély. Haining is többször kapott figyelmeztető levelet, ám ő mindegyre azt hangoztatta, hogy nem hagyja magára a rábízott lányokat.

Ha ezeknek a gyerekeknek szükségük van rám a napsütéses napokon, mennyivel inkább a sötétebb órákban?

Heteken belül - egy feljelentés után - letartóztatták a Gestapo emberei. Az ellene szóló vádak rendkívül komolyak voltak: zsidók között dolgozott, sírt, mikor látta, hogy a lányai az előírt sárga csillagot viselik, a BBC rádió híradásait hallgatta, elbocsátotta a házvezetőnőjét, túl sok brit látogatója volt, aktívan politizált, brit hadifoglyokat látogatott és csomagokat is vitt nekik.

A németek mindössze tizenöt percet hagytak neki a holmijai összeszedésére, azután lányai többségével együtt Lengyelországba, Auschwitz-Birkenauba szállították. Alig két hónappal ezután, 47 évesen itt vesztette életét.

A napokban megtalált végrendelet Edinburgh-ban került elő és mostantól a Skót Nemzeti Könyvtár tulajdonát képezi. A Haining személyes iratait és fényképeit tartalmazó doboz számos dokumentumot tartalmaz a misszionárius embermentő munkájáról, valamint több fényképet a misszió balatoni nyaralásairól. 

A kézzel írott végrendeletből kiderül, hogy Haining tisztában volt helyzete súlyosságával, ennek ellenére sem mondott le a rábízott életek mentéséről. Ironikus módon az is kiderült, hogy bízott abban, hogy halála után legalább tisztességgel eltemetik. 

Haininget a skót Oscar Schindlerként is emlegetik, neve Schindler neve mellé van felvésve az izraeli Yad Vashemben. Haining az egyetlen nem zsidó származású skót, aki a Világ Igaza kitüntetést kapta meg. 

A videóban több "lánya" is megszólal

Kép

 Ez a poszt nem kommentelhető!

Forrás és képek:

https://www.theguardian.com/uk-news/2016/sep/14/jane-haining-scotland-will-auschwitz-jewish-girls-holocaust-nazis-budapest

http://www.thenational.scot/news/the-scottish-schindler-ww2-missionary-jane-hainings-will-and-photographs-uncovered-in-church-archive.22350

Egyre elterjedtebbek manapság az ún. nyitott irodák, ahol egy légtérben kap helyet egyszerre több munkatárs is. A dolog mögötti koncepció része az az elgondolás, miszerint az egymáshoz közel elhelyezkedő dolgozók között sokkal könnyebb a kommunikáció, az azonnali interakciók kedvezően befolyásolják a munkatársak és így a cég hatékonyságát, nem utolsó sorban pedig az egyterű irodák bérlése, de akár vásárlása is költséghatékonyabbnak bizonyul a cég vezetése számára, mintha szeparált irodahelyiségekkel rendelkező ingatlannal lenne dolguk. 

Open Office - játszótér felnőtteknek?

A főként a nyugati kultúrában nagy népszerűségnek örvendő nyitott irodák a kilencvenes években jöttek igazán divatba. A Google budapesti irodája pl. egész kis birodalommá nőtte ki magát, színek, kreativitás, új lendület, ezek jellemzik a keresőóriás tavaly megnyílt fővárosi ingatlanát. Persze nem minden nyitott iroda ennyire színvonalas hazánkban. 

A Google 2015-ben megnyílt budapesti irodája Képek

A nyitott irodákra jellemző, hogy sokszor még térelválasztókat sem alkalmaznak a személyes munkaterek kijelölésére, mindenki egy asztalnál ül és dolgozik. Vajon ilyen körülmények között valóban hatékonyabb a munkavégzés?

Nem mind arany

Egy most napvilágot látott tanulmány szerint nem feltétlen valósulnak meg az open office ideológiájához csatolt remények. Az 1000 ausztrál munkavállaló körében elvégzett kutatás eredményei azt mutatják, hogy a nyitott irodai körülmények között dolgozók között inkább jellemző a bizalmatlanság, az együttműködés és a vezetők támogatásának hiánya, még a korábban kialakult munkatársi barátságok is veszélybe kerültek. Jellemzően több együttműködést véltek felfedezni a kutatók a személyes térrel rendelkező munkatársak között. A tanulmány készítői azt javasolják, hogy ha lehet, mindenki számára jusson külön irodahelyiség, maximum 2-3 személy osztozzon egy légtéren. 

Nyilvánvalóan nem mindenki olyan szerencsés, hogy saját irodája legyen. Azok számára, akik zsúfoltabban kénytelenek dolgozni, azt javasolják, hogy zöld növényekkel, esetleg könyvespolccal válasszanak le maguknak személyes munkateret, a folyamatosan duruzsoló zaj ellen pedig használjanak fejhallgatót. Időnként pedig iktassanak be szüneteket, amikor elvonulnak az iroda egy csendesebb zugába, hogy függetlenítsék magukat a munkatársak felől érkező ingerektől.

Kép

Home Office - mennyország introvertáltaknak

Az emberek nem egyformák. Hogy csak egy példát említsünk, a környezet felé való nyitottságuk alapján intovertáltaknak, azaz befelé fordulóknak, illetve extravertáltaknak, vagyis kifelé fordulóknak nevezhetjük őket. Egy, a környezete és a társadalom felé nyitott személyiség minden bizonnyal azonmód elszegődne a fent mutatott budapesti Google irodába, míg egy befelé forduló ember számára már a képek nézegetése is némi gyomorgörccsel jár. Az introvertált személyiségek számára legmegfelelőbb az önálló munkavégzés, szívesebben dolgoznak magukban, mint nagyobb csoportban. Előnyben részesítik az írott kommunikációt, mint akár a telefonon történő egyeztetéseket, és az otthoni környezet monotonitása hosszú távon sem korlátozza hatékonyságukat. Nyitott irodában pedig még a legdörzsöltebb introvertáltnak is óriási energiába kerül, hogy felszínen maradjon.  

Lógalába

Az otthoni munkavégzéssel kapcsolatban azonban ma már számos előítélet él, különösen, ha az ember szellemi munkát végez. Ha nem látjuk, hogy mi történik a falak mögött, hajlamosak vagyunk (?) azt gondolni, hogy aki otthonról dolgozik, az csak lazsál egész nap. Holott, sokkal több szervezést és odafigyelést igényel az otthoni munka koordinálása és elvégzése, hiszen könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy elúszunk az időbeosztásunkkal, kifolyik a kezünk közül a munka, vagy a házimunkát csináljuk ahelyett, amiért a fizetésünket kapjuk. Azon kaphatjuk magunkat, hogy nincs munkaidőnk, és úgy érezhetjük, soha nincs vége a munkának. Otthonról dolgozni tehát nem könnyű, viszont kétségkívül megvannak a maga előnyei. 

Kép

Faliújság a Facebookon

Forrás: 

https://www.theguardian.com/money/2016/sep/13/clash-of-the-coworkers-how-open-plan-offices-make-us-more-antisocial

https://www.researchgate.net/publication/307634031_Distractions_and_workplace_angst_Are_shared_workspaces_all_they%27re_cracked_up_to_be

Mauterndorf Ausztria Salzburg tartományában található roppant kedves kis község. Hangulatos utcáin találhatunk akár több száz éves házakat is, a település ékének számító vár pedig az 1200-as években épült. Nem csak helyi látványosságaival bűvöli el az arra járókat, de remek kiindulópontnak számít a hegyek szerelmeseinek is, hiszen a környék tele van könnyebben és nehezebben meghódítható csúcsokkal is.

Fent: Rotgüldensee

A főként a téli szezonban népszerű településen nyáron kisebb hőfokon történnek a dolgok, a legnépszerűbb időszak itt mindenképpen a síszezon. Erről árulkodnak a szinte minden hegyoldalban megtalálható felvonók is. A nyári túrák kedvelői azonban ilyenkor látogatják meg az 1123 m-en fekvő városkát. A környékkel való ismerkedésünket mindenképpen a kis utcák felfedezésével kezdjük, számos ablakban láthatunk pompázó virágokat, a tiszta és rendezett porták szinte hívogatják az embert, a központban található Sky Lounge nevű kilátó pedig csodás panorámával örvendeztet meg bennünket. 

Közvetlenül a mauterndorfi kemping mellett található a Grosseck hegycsúcsra felvezető út. A nyáron működő Grosseckbahnnal megspórolhatjuk a túra legkeményebb részét, a felvonó egészen 1960 méteres magasságba röpít rövid idő alatt, így marad éppen elég energiánk felkaptatni a szomszédos Speiereck csúcsra, mely 2400 méter felett található. A táj lenyűgöző, tehénkolomp hangja töri csak meg a végtelen nyugalmat. 

A csúcsról elképesztő kilátás nyílik a környező magasabb hegyekre, a szélvédettebb zugokban pedig még nyár végén is találhatunk némi havat. Érdemes kicsit elidőzni fent, hiszen a lefelé vezető út kezdeti része elég meredek és apró kavicsos, utána pedig egyenesen a sípályán ereszkedünk alá. A csúcson ülve akár ki is szemelhetjük magunknak a következő úti célt is. 

Speiereck és Obertauern

Obertauern pár percnyi autóútra található Mauterndorftól, szintén inkább a téli síszezonban forgalmasabb kirándulóhely, de itt is működik kettő felvonó a nyári túrázók nagy örömére. Mielőtt felérnénk a Seekarspitz nevű csúcsra, számos tavacskában gyönyörködhetünk. A kisgyerekes családok körében is méltán népszerű célpont számos pihenési lehetőséget is elénk tár: tó mellett kifeszített függőágyak, hütte, padok, aki pedig a kalandokat kedveli, csónakázhat vagy vízibiciklizhet is. 

Az adrenalinhajhászoknak sem kell messzire menniük, a Silbereck nevű csúcs megmászása ugyanis csak gyakorlott túrázóknak ajánlott, nem egy részén nagyon keskeny és veszélyes az út, cserébe átkelhetünk egy kisebb vízesésen, mászhatunk hegyomláson, és hosszú percekig gondolhatjuk újra az életünket... A könnyűnek induló túra első része még elkényeztet bennünket különösen a Rotgüldensee nevet viselő tó látványával, később azonban mindenki számára világos lesz, hogy nem véletlenül helyeztek ki figyelmeztető táblákat.

A környék látképei

Az alföldi vízszinthez szokott szemünk minden napszakban más és más látványtól vibrált, és csak azt sajnáltuk nagyon, hogy a nyaralásra kiszabott idő hamarabb ért véget, mint ahogyan mi azt szerettük volna. 

Egy új kutatás szerint jelenleg a holland férfiak és a lett nők a legmagasabbak az egész világon. Míg a magyar nők mindössze 10,4 centimétert nőttek száz év alatt, a dél-koreaiak ennek majdnem a dupláját, 20,1 centimétert. 

Európában legmagasabbak a nők. Kép: http://www.ncdrisc.org/height-map-mean.html

Jason Bentham, a londoni központú kutatás egyik kulcsembere úgy fogalmazott, hogy a globális tendencia - miszerint minden nemzetiség férfi és női tagjai egyaránt növelték testmagasságukat - annak köszönhető, hogy az elmúlt száz évben javultak az életkörülmények, fejlettebbek a táplálkozási szokások, a higiéniás körülmények, valamint az egészségügyi ellátás. Bentham azt nyilatkozta, hogy a genetika kevéssé játszik közre a testmagasság növekedésében, véleménye szerint a felfedezett adatok sokkal inkább az életkörülményekkel függnek össze. Ha minden nemzetiséget szerte a világon ugyanazok a lehetőségek vennének körül, kb. ugyanakkora mértékben nőne az emberek magassága is. Állítását igazolni látszik, hogy az afrikai országokban a legkisebb a mért változás az átlagmagasságban. 

Nagy találkozás: a világ legmagasabb embere (Sultan Kosen, 251 cm) kezet fog a világ legalacsonyabb emberével (Chandra Bahadur Dangi, 54,6 cm) 2014-ben. Kép: http://africa.chinadaily.com.cn/world/2014-11/14/content_18912966.htm

Íme a kutatás egyik eredménye, a nőkre vonatkozó adatok. Első oszlopban az ország nevét találjuk, a másodikban az 1914-es mért átlagmagasságot, harmadikban a 2014-es mért átlagmagasságot, az utolsó, negyedik oszlopban pedig a változás mértékét. Mi most e legutóbbi oszlop alapján rendeztük csökkenő sorrendbe az adatokat, tehát a tíz legnagyobb átlagtestmagasság változást abszolváló ország listáját látjuk. (A The Guardian cikkében szabadon játszhatunk az oszlopok sorba tételével, attól függően, mire vagyunk kíváncsiak.)