A Londoni Természettudományi Múzeum idén immáron 53. alkalommal hirdeti meg az Év Természetfotósa pályázatot, melyre a világ minden tájáról számtalan alkotás érkezik. Miközben a most futó felhívásra már ezrével futnak be a képek, a tavalyi fotók díjazása még folyamatban van. A múzeum a közel ötvenezer beküldött pályaműből kiválasztott huszonötöt, ezek versenyezhetnek a közönség kegyeiért, vagyis a közönségdíjért. Mi, magyarok is érdekeltek vagyunk, hiszen Máté Bence révén egy honfitársunk is várja az érdeklődők szavazatait!
Máté Bence a fenti, Opportunista krokodil című munkájával pályázott a versenyen, és ez a fotó is szerepel a Londoni Természettudományi Múzeum által közönségdíjra előterjesztett huszonöt fénykép között. Bence elmondása szerint - bár biztonságos távolban tartózkodott a kép készítése közben a hatalmas, 4 méter hosszú állattól, mégis ijesztő volt figyelni a krokodil éhes szemeit, miközben lecsapott áldozatára. Ezt az állatot egyébként egy dél-afrikai vadrezervátumban döghússal előcsalogatva kapta lencsevégre, többnyire ezen a területen a napfürdőzni szeretnek inkább az állatok. Bence pályaművére január 17-ig lehet ezen a linkenszavazni.
Lássunk még néhányat a Közönségdíj várományosai közül!
Az alvó japán makákó bébit ábrázoló képet Alain Mafart Renodier készítette egy téli, Japánban tett kirándulása alkalmával. A kölyök álmát anyja kezeivel védi.
Jegesmedvebocs kapaszkodik anyja bundájába Daisy Gilardini fényképén, mely Kanadában készült.
Egy gnú néz szembe a halállal Johan Kloppers pályaművén. A kép külön érdekessége, hogy a fotográfus egyazon a napon látta megszületni és elpusztulni is az állatot. A kis gnúcsorda ugyanis pont egy oroszlánfalka mellett haladt el, a védtelen kölyköt pedig semmi sem menthette meg a hímoroszlán karmai közül.
Andrea Marshall Mozambik partjainál búvárkodott, amikor medúzák százaival találta szembe magát. Több közülük tengeri csillagokkal volt borítva, utóbbiak ilyen módon fuvaroztatták magukat.
Gordon Illg hóludak százait kapta lencsevégre, melyek a kora reggeli órákban érkeztek egy kanadai darvakkal teli tóhoz.
Szemkontaktus - ez Guy Edwardes művének címe, mely egy dalmát pelikánt, más néven borzas gödényt ábrázol.
Victor Tyakht Oroszországban készítette a fenti képet, mely a Szivárványszárny címet viseli. Az éppen repülés közben lévő madár szárnyait különleges szögből éri a napfény, emiatt ezer színben pompázik.
Thomas Kokta fára mászott, hogy elkészíthesse ezt a képet, melyen hómajmok zsúfolódtak össze, hogy melegen tartsák magukat és egymást a hideg ellen.
Egy papagájhal szemét fényképezte le Ally McDowell egy éjszakai búvárkodás alkalmával.
Mint minden évben, 2016-ban is megrendezésre került Az év legjobb fotográfusa címért induló verseny csillagászat témakörben is. A különböző kategóriákba érkezett pályaművek lenyűgöző világot tárnak elénk.
Idén egy honfitársunk sikerének is örülhetünk, Soponyai Györgyaz Északi fény kategóriában nyerte el az első díjat. A zsűri véleménye szerint Soponyai munkája kitűnt a többi pályázó beadott fényképei közül, mégpedig amiatt, hogy míg a társai az északi fény mély tónusait ragadták meg, különösen a zöldeket, addig Soponyai pályaműve a finom színeivel egészen egyedi módon mutatja meg az északi fény szépségét. A fénykép Norvégiában, Svalbard-ban készült teljes napfogyatkozás idején.
A kínai Yu Jun nem csak a Napunk kategória, hanem az egész verseny kiemelt győztese lett szintén egy napfogyatkozáshoz kapcsolódó képével. Jun munkáján a Nap körül megjelenő Baily-gyöngyfüzér kialakulása látható. A kép teljes napfogyatkozás idején készült Indonéziában - többszörös expozíció technikával.
A második helyezett a Napunk kategóriában, Catalin Beldea és Alson Wong alkotása, szintén szerkesztett munka, mely 12 egymásra helyezett kép segítségével tárja elénk a Nap szépségét.
A korábban már említett Északi fény kategóriában Soponyai mögött második helyen szintén egy szokatlannak tűnő fénykép nyert, hiszen Kolbein Svensson fekete-fehérben örökítette meg az aurora borealist.
Mauterndorf Ausztria Salzburg tartományában található roppant kedves kis község. Hangulatos utcáin találhatunk akár több száz éves házakat is, a település ékének számító vár pedig az 1200-as években épült. Nem csak helyi látványosságaival bűvöli el az arra járókat, de remek kiindulópontnak számít a hegyek szerelmeseinek is, hiszen a környék tele van könnyebben és nehezebben meghódítható csúcsokkal is.
Fent: Rotgüldensee
A főként a téli szezonban népszerű településen nyáron kisebb hőfokon történnek a dolgok, a legnépszerűbb időszak itt mindenképpen a síszezon. Erről árulkodnak a szinte minden hegyoldalban megtalálható felvonók is. A nyári túrák kedvelői azonban ilyenkor látogatják meg az 1123 m-en fekvő városkát. A környékkel való ismerkedésünket mindenképpen a kis utcák felfedezésével kezdjük, számos ablakban láthatunk pompázó virágokat, a tiszta és rendezett porták szinte hívogatják az embert, a központban található Sky Lounge nevű kilátó pedig csodás panorámával örvendeztet meg bennünket.
Közvetlenül a mauterndorfi kemping mellett található a Grosseck hegycsúcsra felvezető út. A nyáron működő Grosseckbahnnal megspórolhatjuk a túra legkeményebb részét, a felvonó egészen 1960 méteres magasságba röpít rövid idő alatt, így marad éppen elég energiánk felkaptatni a szomszédos Speiereck csúcsra, mely 2400 méter felett található. A táj lenyűgöző, tehénkolomp hangja töri csak meg a végtelen nyugalmat.
A csúcsról elképesztő kilátás nyílik a környező magasabb hegyekre, a szélvédettebb zugokban pedig még nyár végén is találhatunk némi havat. Érdemes kicsit elidőzni fent, hiszen a lefelé vezető út kezdeti része elég meredek és apró kavicsos, utána pedig egyenesen a sípályán ereszkedünk alá. A csúcson ülve akár ki is szemelhetjük magunknak a következő úti célt is.
Speiereck és Obertauern
Obertauern pár percnyi autóútra található Mauterndorftól, szintén inkább a téli síszezonban forgalmasabb kirándulóhely, de itt is működik kettő felvonó a nyári túrázók nagy örömére. Mielőtt felérnénk a Seekarspitz nevű csúcsra, számos tavacskában gyönyörködhetünk. A kisgyerekes családok körében is méltán népszerű célpont számos pihenési lehetőséget is elénk tár: tó mellett kifeszített függőágyak, hütte, padok, aki pedig a kalandokat kedveli, csónakázhat vagy vízibiciklizhet is.
Az adrenalinhajhászoknak sem kell messzire menniük, a Silbereck nevű csúcs megmászása ugyanis csak gyakorlott túrázóknak ajánlott, nem egy részén nagyon keskeny és veszélyes az út, cserébe átkelhetünk egy kisebb vízesésen, mászhatunk hegyomláson, és hosszú percekig gondolhatjuk újra az életünket... A könnyűnek induló túra első része még elkényeztet bennünket különösen a Rotgüldensee nevet viselő tó látványával, később azonban mindenki számára világos lesz, hogy nem véletlenül helyeztek ki figyelmeztető táblákat.
A környék látképei
És ha már veszélyek: ejtsünk néhány szót az alpesi tehenekről is. Mindenhol ott vannak, 2000 méteres magasságban, rendkívül meredek hegyoldalakban, a túraösvény kellős közepén, hol békésen legelnek, hol az árnyékban hűsölnek, folyamatosan kolompolnak. Az utóbbi időben azonban történt néhány végzetes kimenetelű baleset, melynek során a marhák a túrázókkal együtt haladó kutyáktól megijedve borjaikat féltve emberekre támadtak. Két éve nagy vihart kavart egy eset, akkor egy német túrázó nő vesztette életét a megvadult csorda támadása miatt. Az egyre szaporább esetek miatt az osztrák hatóságok jó tanácsokkal látják el a kirándulókat. (Itt olvasható.)
A macska egyszerűen mauterndorfi jószág
Az alföldi vízszinthez szokott szemünk minden napszakban más és más látványtól vibrált, és csak azt sajnáltuk nagyon, hogy a nyaralásra kiszabott idő hamarabb ért véget, mint ahogyan mi azt szerettük volna.
Thiago Bianchini illusztrátor és grafikus két éve egy új kihívás elé állította magát: pöttyözéses technikával rajzolja meg a vadon állatait. A kellő hatás elérése érdekében vékony hegyű tollal dolgozott, mígnem tökéletesre fejlesztette a képeit.
Elmondása szerint nagy hatással volt munkájára a fényképészek dupla expozíciós technikája, amely két témát mos össze, és így egyszerre jeleníti meg azokat. Bianchini rajzaira is jellemző az alak az alakban megjelenítés, előszeretettel helyez egymás mellé, ugyanakkor jól elkülönülten, összeillő témákat.
Egy-egy kép elkészülése négy óra munkát vesz igénybe, ami szinte még kevésnek is tűnhet számunkra, ha alaposabban megnézzük a rajzainak részletességét.
A brazil művész fő szempontja a természethez való visszatérés, saját bevallása szerint szeretné buzdítani a nagyvárosokban élőket, hogy minél több időt töltsenek el hegyek között, erdőkben. Számára a művészet attól inspiráló, ha elrugaszkodik a valóságtól, és megjeleníti a képzeletünk szürreális szüleményeit is, így lehetséges például, hogy egy elefánt repül, vagy hogy egy bálnából vitorlás hajó lesz.
Az indoklásban kifejtik, hogy az alig pár napos, esetleg pár hetes egyedek még nem képesek anyjukat követni, ha a veszély elől menekülni kell, így a remek álcázást nyújtó színükben bízva bokrokban, bozótban, magas fűben rejtőznek el. Ugyanígy tesznek, amikor az anyjuk "bevásárol", vagyis élelmet gyűjt magának.
A turistaösvényekről, illetve a járt útról letért természetbarátok ebben az időszakban gyakran bukkanhatnak ilyen módon magukra hagyott és árvának hitt őzgidára. A helyzet cukiságfaktora halmozottan magas, így aztán alig van ember, aki meg tudja állni, hogy a menekülésre képtelen és ezáltal elérhetővé vált állaton ne akarjon segíteni, vagy csak közelebbről szemügyre venni.
Fontos azonban tudnunk, hogy amint megközelítjük az őzgidát, esetleg szarvasborjat, lenyomatokat hagyunk magunk után. A visszatérő suta érezni fogja a szagunkat, és ennek következtében minden bizonnyal el fogja utasítani a kicsinyét. Ezért minden esetben, amikor veszélyesen megkörnyékezünk egy gidát, gyakorlatilag kivégezzük. Ha pedig hozzá is érünk, a halálos ítélet visszavonhatatlan.
A Pilisi Parkerdő Zrt. egy több évvel ezelőtti felhívása arra is kitér, hogy nagyon sokan - pusztán jóindulattól hajtva - beviszik hozzájuk az árvának hitt állatokat. Ezzel a cselekedettel azonban végérvényesen megpecsételik szegény állat sorsát. A pár hetes egyedek ugyanis kizárólag anyatejjel táplálkoznak és ennek hiánya, illetve az őket ért nagy stressz miatt napokon belül elpusztulnak.
2005-ös adat szerint a Budapesti Erdészet területén kb. 100 egyed született, ebből 10 került be a "gondos" erdőjárók jóvoltából a Budakeszi Vadasparkban, a 10 gidából azonban csak 1 maradt életben - még a szakszerű ellátás sem tudta az anyjukat (kár)pótolni.
Az erdészetek egyöntetűen azt kérik, hogy amennyiben úgy véljük, hogy valamilyen okból kifolyólag sérült vagy veszélyeztetett egyedre bukkantunk, vegyük fel velük a kapcsolatot, és a pontos lelőhely meghatározásával segítsük a munkájukat.
Nem csak az őzek, szarvasok miatt érdemes a kijelölt turistaútvonalakon haladnunk, ugyanis a magas fűben, bozótok alján fácánfészkeket is találhatunk.
Hasonlóan érzékeny helyzet a vaddisznóké, ahol azonban inkább mi járhatunk pórul. A kicsinye sírását messziről meghalló kifejlett állat támadhat, és a célpont ebben az esetben biztosan mi leszünk.
Minden frissen született állatnak megvannak a maga természetes ellenségei, ne váljunk még mi is azzá.
A tanulság tehát: Figyeljünk a lábunk elé, maradjunk az ösvényen, és semmilyen körülmények között ne nyúljunk a magára hagyott őzgidához, szarvasborjúhoz!
Rendkívül szerencsés fordulat, hogy a nemrégiben még esős, borongós napokat felváltotta a napos, igazi őszi, kiránduló idő. Még nagyobb szerencse, hogy most van őszi szünet, nem pedig két hete volt. Az durva lett volna.
Én most nagyon irigylem azokat, akik valahol a természetben barangolva töltik ezt a hetet, de az élet nem folyamatos méznyalás, így mi maradtunk itthon. Szegeden. Az Alföld legmélyebb bugyrában. Nem viccelek, tőlünk pár kilométerre, Tiszaszigeten található Magyarország legmélyebb pontja... Egy olyan családnak, ami rajong a hegyekért ez egy kisebb fajta csapás.
A csillagok szerencsés állásának - és némi túlórának - köszönhetően azonban e blog írója abban a kivételesen luxus helyzetben van, hogy három gyermekével töltheti a szünet napjait. Apa dolgozik, nyilván. A logikus és önsegítő felnőtt lépés ebben a helyzetben az, hogy keverünk egy kis kalandot a megszokottba. Így aztán nyakunkba vesszük a várost és a környéket, megnézzük, amit eddig még nem, vagy amit már igen, de nagyon tetszett.
Gyere velünk, kedves Olvasó, Te is csavarogni! Mert Szeged szép, Szeged jó! A napfény városa. Tényleg!
Nem meglepő módon ezzel kezdünk. Ha gyerek van a családban, és már elég sokáig bírja a gyaloglást, vagy pont annyira kicsi, hogy még babakocsiból élvezi a kilátást, nyert ügyünk van. Hosszú program ugyanis végigjárni a rengeteg állatot, a nyakbancipelés és a Gyere már!-ozás egy idő után elveszi a látvány báját. Többek között van tigris, oroszlán, teve, zsiráf, fóka, valamint számtalan majom. Fontos infó: ha nem szeretsz megijedni, rettegni, félni, borzongani, október 31-én messzire kerüld az állatkertet, ellenkező esetben kellemetlen meglepetések érhetnek... Mi szóltunk!
A tök jó nap-ról sajnos lemaradtunk, de program híján is van épp elég látni való. Nem csak a hatalmas kert, de az üvegházak is számos pompával kápráztatnak el bennünket. A mocsári ciprus narancsvörös "lángban ég" éppen, a fák levelei az ősz ezer színében játszanak, minden természetfotós álma, hogy ilyen "kis" területen ennyi féle növényfajjal találkozzon. Jó hír a kisgyerekeseknek, húzható kiskocsit lehet bérelni a kertlátogatás időtartamára.
3. Fürdő
A Napfényfürdő Aquapolis 13 csúszdával várja a sikítozni szerető látogatókat. Ebből 9 beltéri. Azoknak viszont, akik a nyugisabb lazulást részesítik előnyben, nagy lelkesedéssel ajánlom a fürdő Csendes Wellness részét, ahol egészen biztosan nem ugrálnak melletted a medencébe, nem kiabálnak a füledbe, cserébe szanuák, gőzfürdő, jakuzzi, aromaszoba, és ami a legfontosabb: kültéri rönkszauna biztosítja a dolgos hétköznapoktól merev hátizmoktól való szabadulást. Ide viszont gyerekek nem léphetnek be! Azért ilyen nyugis.
Ha valakinek nem lenne szimpatikus városunk fürdője, kiváló alternatívát kínál a közeli Mórahalom, és a másik irányba fekvő Makó is szuper fürdőivel.
4. Mártély
Ha szépet szeretnél látni, ajánlom Mártélyt. Hódmezővásárhely irányában 50 percnyi autóútra van Szegedtől. Az ártéri tanösvény 2,6 km hosszú, és varázslatosan szép, sőt, nem mindennapi látvánnyal ajándékozza meg az odalátogatókat. Vissza, Szeged felé pedig ejtsétek útba a Fekete Sas Kávéházat Hódmezővásárhelyen, elképesztően finom a fokhagyma krémlevesük, ami egészen biztosan jól fog esni a kirándulás után. Íme egy pár héttel ezelőtt készült kép, azóta már biztosan ezer színben pompázik:
A Somogyi-könyvtár földszinti gyerekrészlegén minden ünnep, illetve iskolai szünet alkalmával játékos feladatokkal várják a kisiskolásokat. A srácok nagyon élvezik a könyvmoly feladványokat, no meg persze az érte kapott nyereményt is. A kisebbekkel lehet közben társasjátékozni, vagy babzsákba süppedve mesekönyvet olvasni.
Ezt a kiállítást nem csak azért ajánlom, mert a Vadasparkkal ellentétben itt van elefánt is, hanem azért, mert ledőlhetsz egy maszáj házban is, míg a kölykök afrikai játékokkal játszanak. Ha végeztetek, megnézhetitek a múzeum aranygyűjteményét, vagy a “Házi szappanytól az arczkenőcsig” című néprajzi kiállítást is, ahol Dankó Pista feleségének fésülködő asztalában is gyönyörködhetünk. Csak mondom, hogy ezen feküdt a legendás zenész nem kevésbé legendás hegedűje.
7. Reök palota - 33. Magyar Sajtófotó Kiállítás
Mielőtt megnéznénk a díjnyertes fotókat, palotasétán is részt vehetünk. A program gyerekek számára is élvezhető, hiszen még mesét is hallgathatnak. A fő látványosság azonban - szerintem - a 33. Magyar Sajtófotó Kiállítás, ahol a szintén alföldi Máté Bence kócsagfotóit is láthatjátok. Már azért megéri - megint csak szerintem.
8. Városnézés mellé - Boszorkánysziget
Nem, még mindig nem Halloween. Hanem ártéri séta a Tisza mentén. Ha a Belvárosból közelítjük meg, utunk a felújított rakparton vezet, ahol immár vizuális akadály nélkül gyönyörködhetünk a lomha folyóban. Az Árvízi-emlékmű után kezdődhet erdei sétánk, és ha elég lassúak és szemfülesek vagyunk, számos gombafajt is szemügyre vehetünk.
9. Darvak
Még nincsenek sokan, de a Kiskunsági Nemzeti Park szervezésében október 31-én indul az első darules. Lenyűgöző látvány, ahogy a darvak a Fehér-tó, vagyis éjszakai szálláshelyük felé húznak el a naplementében. Hangosak, kecsesek, méltóságteljesek, V-alakúak, ha részese leszel, sosem feleded!
10. Városi Műjégpálya
Aki szeret korizni, bizonyos időpontokban korcsolyát húzhat a lábára, és suhanhat a koripályán. Ha ilyen terveid vannak, mindenképp tájékozódj az őszi szünet alatti nyitva tartásról!