Az Országos Magyar Vadászkamara közleményben figyelmeztet bennünket, hogy kíváncsiságunk veszélyeztetheti a késő tavasszal, kora nyáron született őzgidákat:
Nem árva, nem beteg! Ne nyúlj hozzá!
Az indoklásban kifejtik, hogy az alig pár napos, esetleg pár hetes egyedek még nem képesek anyjukat követni, ha a veszély elől menekülni kell, így a remek álcázást nyújtó színükben bízva bokrokban, bozótban, magas fűben rejtőznek el. Ugyanígy tesznek, amikor az anyjuk "bevásárol", vagyis élelmet gyűjt magának.
A turistaösvényekről, illetve a járt útról letért természetbarátok ebben az időszakban gyakran bukkanhatnak ilyen módon magukra hagyott és árvának hitt őzgidára. A helyzet cukiságfaktora halmozottan magas, így aztán alig van ember, aki meg tudja állni, hogy a menekülésre képtelen és ezáltal elérhetővé vált állaton ne akarjon segíteni, vagy csak közelebbről szemügyre venni.
Fontos azonban tudnunk, hogy amint megközelítjük az őzgidát, esetleg szarvasborjat, lenyomatokat hagyunk magunk után. A visszatérő suta érezni fogja a szagunkat, és ennek következtében minden bizonnyal el fogja utasítani a kicsinyét. Ezért minden esetben, amikor veszélyesen megkörnyékezünk egy gidát, gyakorlatilag kivégezzük. Ha pedig hozzá is érünk, a halálos ítélet visszavonhatatlan.
A Pilisi Parkerdő Zrt. egy több évvel ezelőtti felhívása arra is kitér, hogy nagyon sokan - pusztán jóindulattól hajtva - beviszik hozzájuk az árvának hitt állatokat. Ezzel a cselekedettel azonban végérvényesen megpecsételik szegény állat sorsát. A pár hetes egyedek ugyanis kizárólag anyatejjel táplálkoznak és ennek hiánya, illetve az őket ért nagy stressz miatt napokon belül elpusztulnak.
2005-ös adat szerint a Budapesti Erdészet területén kb. 100 egyed született, ebből 10 került be a "gondos" erdőjárók jóvoltából a Budakeszi Vadasparkban, a 10 gidából azonban csak 1 maradt életben - még a szakszerű ellátás sem tudta az anyjukat (kár)pótolni.
Az erdészetek egyöntetűen azt kérik, hogy amennyiben úgy véljük, hogy valamilyen okból kifolyólag sérült vagy veszélyeztetett egyedre bukkantunk, vegyük fel velük a kapcsolatot, és a pontos lelőhely meghatározásával segítsük a munkájukat.
Nem csak az őzek, szarvasok miatt érdemes a kijelölt turistaútvonalakon haladnunk, ugyanis a magas fűben, bozótok alján fácánfészkeket is találhatunk.
Hasonlóan érzékeny helyzet a vaddisznóké, ahol azonban inkább mi járhatunk pórul. A kicsinye sírását messziről meghalló kifejlett állat támadhat, és a célpont ebben az esetben biztosan mi leszünk.
Minden frissen született állatnak megvannak a maga természetes ellenségei, ne váljunk még mi is azzá.
A tanulság tehát: Figyeljünk a lábunk elé, maradjunk az ösvényen, és semmilyen körülmények között ne nyúljunk a magára hagyott őzgidához, szarvasborjúhoz!
Forrás és bővebb tudnivaló:
http://www.omvk.hu/hirek/nem-arva,-nem-beteg!-ne-nyulj-hozza!.html
http://greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=13111
http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=2&cid=1521