Ki gondolná, hogy a társadalmi célú reklámokat (TCR) tulajdonképpen különböző háborúknak köszönhetjük. Pedig így van.
A mechanikus nyomdagépek elterjedésének köszönhetően az amerikai polgárháború ideje alatt az újságkiadás egészen jövedelmező szakma lett, szükség is volt rá, hiszen a naponta, illetve hetente nyomott lapok friss információkkal látták el a lakosságot. A kormány, kihasználva a sajtó felfelé ívelését közleményeket, felhívásokat tett közzé ezekben a lapokban. A természetesen Északon bevetett kampány legfőbb célja a pénzgyűjtés volt, hiszen mint tudjuk, három dolog kell a háborúhoz, pénz, pénz és pénz. Az üzenet fényében a kormány nem is fizetett egy centet sem az elfoglalt felületekért, ezek a közlemények lettek a TCR előfutárai. Később, az ezredforduló elején, a korai 1900-as években a gyermekmunka beszüntetése érdekében jelentek meg az első társadalmi célú reklámok.
A társadalmi célú hirdetések legfőbb ismérve az, hogy tartalmukból kifolyólag megjelenítésük ingyenes. Legfőbb céljuk az ismeretterjesztés, figyelemfelhívás, edukáció. A TCR jellegű megjelenések a következő nagy szerepet a két világháború ideje alatt kapták. Elsősorban a hazafiasságot voltak hivatottak népszerűsíteni, valamint nagy hangsúlyt helyeztek a spórolásra, hogy több pénz maradjon a hadsereg ellátására. Mindezek mellett még egy fő céljuk volt ezeknek a reklámoknak, még pedig a nők munkába állása. A háború ugyanis szinte az összes dolgozó férfit beszippantotta és magával ragadta, a munkájuk pedig dolgavégezetlenül maradt. Helyettesíteni kellett őket. Az angol és az amerikai kormány ebben az időszakban elárasztotta a napi- és hetilapokat társadalmi célú reklámokkal, de találunk még francia megjelenéseket is.
Nézzünk most ezekre pár példát:
Az első egy Franciaországban megjelent hazafiasságra buzdító reklám 1917-ből. A nőkre maradt a család, az ipar és a mezőgazdaság is. Ki kellett tölteni a lyukakat.
Szintén 1917 volt az év, amikor a nők az kívánták, bárcsak férfiak lennének:
Még mindig az első világháború, ezúttal Anglia:
A II. világháború egyik leghíresebb figurája Rosie the Riveter, vagyis Szegecselő Rózsa 1942-ből. Egészen biztosan mindenki látta már, azt viszont lehet, hogy csak kevesen tudják, hogy a poszter valódi személyt ábrázolt. Geraldine Doyle 17 évesen kezdett el egy michigani gyárban dolgozni, ekkor készült róla az azóta világhírűvé vált fotó, amelyen a bicepszét mutatja. 2010-ben hunyt el.
Csináld meg a munkát, amit hátrahagyott!
Támogasd a harcoló férjed a munkájával!
Forrás:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.